Eljött a december, havat hozott, ködöket, hideget, igazi tél lett.
A gyerekek nagyon várják a téli szünetet és vele együtt a karácsonyt. Minden osztályban nagy a készülődés. Ezekről számolnak be az osztályfőnökök.
A hatodik osztálynak ez az utolsó karácsonya így együtt. Ezt mindenki érzi, ezért aztán most mindent akarunk, egyszerre. Készítettünk adventi koszorút és úgy döntöttünk, hogy most is, mint elsőben csinálunk adventi naptárt. Mindenki feldíszített egy gyufás dobozt, amibe az ajándékok számait tettük (mert hogy az ajándék nem fér bele:)). Kidíszítettük az osztályban a tábla előtti lámpatartót, ez lett az adventi naptár helye. Az ajándékot pedig a gyerekek hozzák, mindenki valami olyannal készül, ami az egész osztálynak szól. Hétfő óta bontogatunk. Az első ajándék szerencse süti volt. Bori készített olyan kis sütiket, amikbe jótanácsokat tartalmazó cetliket rejtett el. Csak példaként én valami olyasmit kaptam, hogy "Ne aggódj a jövőn, éld meg a jelent.". Ez tényleg nekem szólt. Jókat mosolyogtunk, amikor felolvastuk egyenként. Második nap Dani egy verses rejtvényt küldött nekünk, amit megfejtve rátaláltunk egy fenyőfa alakú lekváros sütire. A többi ajándékot még nem árulhatom el.
Következő héten angyalkázunk, mindenki húz egy nevet az osztályból, és egész héten ő rá fog figyelni, figyelmességekkel fogja meglepni. Ez tavaly nagyon jól sikerült. Hosszas vita van arról, hogy hogyan ajándékozzuk meg egymást. A kereteket már kitaláltuk, de a hogyan még alakul. Bajban vagyunk az karácsonyi előadással, mert úgy érezzük, hogy a tavalyiban annyira jól éreztük magunkat, és másoknak is tetszett, hogy annál jobbat nem tudunk kitalálni. Reméljük, idén is megtaláljuk az igazit.
A negyedik osztályban az advent időszakát úgy ünnepeljük, hogy kicsit "angyalokká" változunk. Egymásra jobban odafigyelünk, a hétköznapok ritmusát megtörjük egy játékkal. December elején kihúztuk egymás nevét egy kalapból (gyerekek és osztályfőnökök), és akit húztunk, annak az "angyalává" válunk az advent időszakára. Ez azt jelenti, hogy megpróbálunk felé nyitottabbak, kedvesebbek, elfogadóbbak lenni, mint egyébként, és kis gesztusokkal, figyelmességekkel elhalmozni "védencünket". Minimum három, maximum öt alkalommal kis tárgyi ajándékkal is kedveskedünk az általunk kihúzott társunknak, de úgy, hogy az ajándékot titokban csempésszük a holmiai közé, vagy az asztalára, hogy ne tudja, ki is az ő angyala. A játék a karácsonyi ünnep délelőttjén ér majd véget, amikor körben ülve megosztjuk egymással a játékkal kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat, és megpróbáljuk kitalálni, hogy ki is lehetett a mi angyalunk.
Az adventi időszak várakozásába, az ünnepbe a szülőket is igyekszünk bevonni, hogy ők is jobban részévé tudjanak válni az osztály egészének. Minden reggel más család készül adventi meglepetéssel a gyerekeknek. A hagyományos reggeli beszélgetőkör helyett most közösen ünneplünk. A szülők beosztották egymás között, hogy ki, melyik reggel tudna bejönni hozzánk - mindezt nagy titokban tették, hogy még a saját gyermekük se tudja, mikor, ki érkezik majd. Fél 9-kor belépnek, felkészülve, kicsit izgatottan, és hoznak valamit, amivel közös ünnepet teremtenek számunkra. Ez segít nekünk abban, hogy az ünnep valóban együtt tudjon járni az elmélyüléssel, az elcsendesedéssel, a befelé és egymásra figyeléssel, az összetartozás élményével. Eddig négy ilyen reggelen vagyunk túl, és mindegyik másként volt fantasztikus - és ettől varázslatos. Készítettünk már közösen kókuszgolyót, írtunk üdvözlőkártyát, kaptunk varázsköveket, melyekre mindenki egy-egy olyan szót kapott, ami számára az adventi időszakban fontos lesz (ezek a szavak - szeretet, öröm, bőség, hála, becsület, erő - egy fakocka hat oldalára voltak felírva, és mindenki dobott magának a kockával, és ami neki kijött, az lett az ő szava az adventre), illetve az angol karácsony szokásaival ismerkedtünk, és még "cracker"-t is húztunk. Nem csak a gyerekek, mi felnőttek is izgatottan, és örömmel várjuk ezeket a reggeli találkozásokat, mert ettől más lesz az egész napunk, és ez nagyon jó!
Az ötödik osztályban részben az elmúlt év hagyományát folytatjuk, részben valami újjal is kiegészítettük az ünnepi készülődést. Nagyon bensőséges, egymásra figyelő reggeleink vannak ismét. Minden reggel más család érkezik hozzánk valami kis meglepetéssel, egy verssel, mesével vagy énekkel, adventi koszorúval, illatozó finomsággal. Hiába ismerős a gyerekeknek a szokás, a várakozás, az izgalom, annak találgatása, hogy ma kinek a szülei lepnek meg minket, ugyanolyan kellemes feszültséget hoz, mint tavaly. Szépek ezek a reggelek, jó körül ülni a szőnyegen a koszorú körül, nézni a lobogó lángocskát, egymásra figyelni, beszélgetni, egy pillanatra megállni és átadni magunkat annak, hogy valóban mindjárt itt a Karácsony. Nagyon jó erre együtt készülődni a családokkal. Azonban valami más, mint az eddigi, számunkra újszerű, idén is van az életünkben:) Nagyon sokat tervezték, szervezték a gyerekek, hogyan ajándékozzuk meg egymást.A karácsonyi ünnepségünkre saját készítésű ajándékokat készítünk, a héten húztuk ki a cédulkákat, most van a legizgalmasabb, legnehezebb rész, titkot tartani sok napon át, és készülődni az ünnepségre. Addig figyelni, minek örülne igazán az, akit kihúztunk és valami neki valót, személyeset készíteni neki.
