Az idei évnyitó volt a Rogers Iskola életében a 25.!
Negyedszázada, hogy elindult az iskolánk, amihez 9 éve hozzánőtt az óvodai rész. Ennek a visszaemlékezésnek a kezdete volt a pénteki ünnepség, amelyre elhívtuk régi diákjainkat, az ő szüleiket és a régi munkatársainkat. Őket egy hetedikes és nyolcadikos osztályból álló csapat fogadta, tőlük kaptak egy számot, amelyen az az évfolyam szerepelt, amelyikbe ők jártak.
A tanévnyitón először a kis elsősöket ünnepeltük, akik szüleikkel együtt most csatlakoztak hozzánk: a nagyobbak egy-egy mozdulat, vers, játék keretében ajándékokat adtak a kicsiknek. Majd a gyertyagyújtás következett. Az évnyitó egyik legfontosabb és számunkra legszebb pillanata, amikor a nagy óvodai, iskolai gyertyáról a pedagógusok meggyújtják a gyerekek kis gyertyáit. A megszeppent elsősök a már komoly iskolás másodikosoktól kapták meg a tudás lángját és beálltak az iskolásokhoz, hogy együtt énekeljük:
Úgy néztem magamra mindig,
Ahogy csodára nézni illik,
Csodára az ember fiára,
Kezeire, nyírott hajára.
Ez a - mondhatjuk- beavatási szertartás is 25 évre tekint vissza. Béri Eszter az egyik elsős tanítónk ötlete volt az a gondolat, hogy az évet a tudás lángjával nyissuk meg, újra és újra átadva a frissen érkező legkisebbeknek.
Az ünnepség második felében az elmúlt negyedévszázad diákjait, tanárait, szüleit hívtuk ki évfolyamonként. Egy-egy léggömböt kaptak, erre erősítve gyerekek rajzaival és Carl Rogers gondolataival készült képeslapon adtuk hírül, hogy 25 éves az intézményünk. A könnyű lufikat közösen bíztuk a szelek szárnyára azzal, hogy a megtalálókat arra kértük, hogy fogadják szeretettel a rajzot és gondolatot, és írják meg nekünk, hol ért földet az üdvözletünk.
Ezután vágtuk fel a finom születésnapi tortát, amit hosszú beszélgetések mellett eszegettünk. Nagy örömünkre sokan jöttek el a hívásunkra, így a régi ismerősökkel emlékezhettünk az elmúlt évekre. Rájuk -és azokra is, akik most valamiért nem lehettek velünk - számítunk az ünnepi év további programjain.
