Ezen a témanapon minden a vándorlásról szólt, amihez persze elengedhetetlen volt a hamuba sült pogácsa is.
A napot egy közös játékkal kezdtük a tornateremben. A gyerekek vándoroltak a térben, és a vándorlásra különböző instrukciókat kaptak, pl. olyan helyen jársz, ami ismeretlen, kicsit bizonytalanul haladsz; nehéz terepen kell átjutnod, ahol sűrű, szúrós növények nőnek; hóviharban, hidegben kell előre jutnod; félelmetes, nyomasztó helyen kell nagyon nagy csöndben átjutnod; ismerős, kedves helyre érkeztél, ahol mindenki szívesen fogad, mosolyogj az emberek arcába, akik szembe jönnek.... és még egy pár hasonló. Ez alatt zene szólt.
A reggeli beszélgetőkörökön mindenki meg kérte a gyerekeit, hogy gondoljanak egy szóra, ami nekik a vándorlást jelenti, és azt írják le egy papírra, vagy jól jegyezzék meg. Amikor összegyűltünk, a tornateremben csináltunk egy olyan közös keveredést zenére, hogy mindenki mozogjon a térben. A feladat az volt, hogy ha leáll a zene, kezdjenek el beszélgetni valakivel arról, hogy nekik mi jutott eszükbe a vándorlásról. Ha olyan valakivel találkoztak, akinek esetleg ugyanaz a szava, akkor együtt menjenek tovább. Ezzel játszottunk egy pár találkozást, majd elmondtuk a gyerekeknek, hogy nekünk mik jutottak eszünkbe a vándorlásról, milyen szakköröket fogunk tartani, majd elindultunk közös vándorlásra a termek felé.
Aki vándorútra indul, annál biztosan található egy tarisznya. A tarisznyavarrás nagyon népszerű szakkör volt ezen a napon. A gyerekek az általuk kiválasztott anyagból tarisznyát varrtak, arra pedig pántot. Kitartóan dolgoztak, mindenkinek szép tarisznyája lett. A hamuba sült pogácsa elengedhetetlen kellék egy vándortarisznyában. Igazából túrós pogácsa tésztából sütöttünk kis kifliket, mert azokba tudtuk beletekerni a gyerekek által írt üzeneteket. A tésztát az első csapat meggyúrta és azt sütötte ki a második csapat, a következő adagot pedig a második csapat gyúrta meg a harmadik csapatnak. A csapatok tagjai egyrészt megírták az üzeneteket, amit útravalónak szántak a vándorláshoz, másrészt megsütötték a sütiket. A vándoroknak gyakran próbákat kell kiállniuk. Érkezéskor csapatokat alakítottunk a gyerekekkel. A csapatok együtt teljesítették a próbákat. Csapatalakítás után egy levelet kellett megkeresniük a teremben, amiben megtudták mi vár rájuk, mit is kell csinálniuk. A levelek mindig egy újabb helyszínre vezették el őket. A helyszíneken a feladatokban mi segítettük őket. A próbák végén egy bölcsességet kaptak kincsként a gyerekek. 1. próba: Átkelés a nagy folyón, 2. próba: Vak lovag, 3. próba: Igaz-hamis
Egy expedíciós játék egy vándorút teljes megtételébe kalauzolta a gyerekeket: Artúr király birodalmába érkeztetek. Nagy baj van az országban: Kiszáradt az aranyalmát termő fa. Ez egy különleges fa. Amikor bőséges a termése, akkor az ország gazdagsága is bőséges, de amikor nem terem, akkor bizony éhínség vár a birodalom népére. A király hívta a tudósait, derítsék ki, mi történhetett a fával. Azok aztán rájöttek, hogy az Érchegy varázslója átkozta el, megirigyelvén Artúr népének jó sorát. De létezik egy varázsige, amit ha elmondanak, újra teremni kezd a fa. Ez a varázsige az Érchegy várában van elrejtve. A király expedíciós csapatot akar küldeni a varázsige megszerzésére. Az kérdeztük a gyerekektől: Szeretnétek-e részt venni ebben az expedícióban? A nagyobbak kutatást végeztek vándorlásokról, vándorutakról, melyekről plakátokat készítettek. A kicsik papírszínházban élvezhették a vándorlás motívummal bővelkedő meséket. Maguk is írhattak mesét és készíthettek hozzá szereplőket. Azok, akik szívesen rajzoltak, kértük, hogy készítsék el a Rogers iskolások utazóbőröndjét. A feladatuk az volt, hogy rajzolják meg a jellemzőjét, jelképét annak a helynek, ami utazásuk során legjobban tetszett neki, majd ezt ragasszák rá a hatalmas bőröndöt jelképező kartonra. A napot a tornateremben zártuk a nap alkotásainak bemutatásával, és közösen elfogyasztottuk a hamuba sült pogácsát. Együtt örültünk a pogácsába sütött üzeneteknek.
