Meghívtuk a régi diákjainkat, hogy most ők tartsanak témanapot a mostani Rogerseseknek.
Rendkívüli nappal kezdődött az új évünk. A januári témanapon tovább folytattuk az iskolánk 25 éves évfordulója alkalmából szervezett ünnepség sorozatot. Régi tanítványainkat kerestük meg azzal a kéréssel, hogy jöjjenek el, meséljenek munkájukról, hobbijaikról, és mutassák meg nekünk, mi mindent tudnak, mivel szeretnek foglalkozni. Tartsanak ők – régi rogersesek – foglalkozásokat a mostani rogerses gyerekeknek. Nagyon sokan jelentkeztek a felhívásunkra.
Reggel a tornateremben gyülekeztünk nagy izgalommal, a Csúzlidal közös éneklésével kezdtük a napot. Utána megkértük, hogy lépjen be a körbe az, akire igaz az állítás, régi és új rogerses emlékeket kerestünk: aki ült a feketecsövön, aki volt indián táborban, aki volt túlélő túrán, aki készített díszt rogerses karácsonyfára, akinek volt szakköri útilapuja. Ez utóbbira mindenki beállt a körbe, mert az a hagyomány, hogy a szakkörre indulók útilaput kapnak, majdnem egyidős az iskolával.
Ezután a régi diákjaink bemutatkoztak, és elmondták milyen foglalkozásokat fognak tartani. Volt:
- táncklub Jakobicz Danival,
- muffinsütés Monostori Borival,
- tea ismertető Hámori Péterrel,
- drámajáték Szepes Annával,
- Fodor Fannival, vetítés ugandai vízierőművek építéséről Vidos Bálinttal,
- énektanulás Jakobicz Eszterrel,
- újságírás Ivanyos Jucival, Csizmás Eszterrel,
- versírás Pécsi Zsuzsival, Simon Áronnal,
- betűtervezés Jancsó Áronnal,
- jövőfestés Vidos Danival,
- dróttárgyak készítése Jancsó Mikivel.
Ebédszünetben beszélgettünk a régi emlékekről. Egykori diákjaink elmondták, hogy reggel, ahogy beléptek visszajött az a rogerses érzés, hogy itt figyelnek rájuk, a tanárok beszélgetnek a gyerekekkel, odafigyelés van. Meséltek nekünk arról, hogy új iskoláikban ismeretlenek voltak a nálunk megszokott szoros személyes kapcsolatok, együttműködések, közös megbeszélések, gondolkodások. Legtöbben azt emelték ki, hogy itt megmaradt a kreativitásuk, megtanulták, hogy választhatnak, mit szeretnének, vágyakozhatnak és azt, hogy a vágyaikat hogyan tudják megvalósítani. „Megtanultam elérni azt, amire vágyom.”
A napot is közösen zártuk, a tornateremben – aki szerette volna – bemutatta, mit tanult ezen a napon. Egy másodikos gyerek azt mondta, hogy ez volt eddig a legjobb témanapja, többen kérték a régieket, hogy jöjjenek, tartsanak még szakkört nekik.
Egy rogerses daloskönyvvel és egy speciális – a szakkörtartók számára sok-sok gyerekaláírással készült – útilapuval köszöntük meg, hogy ezen a napon ők tanítottak minket, mostani rogerseseket. Hálásak vagyunk, hogy ránk szánták ezt a napot. A nap végén elénekeltük közös ünnepi dalunkat: „Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodára nézni illik…”
Nehéz volt elköszönni egymástól, és ígértük, találkozunk még!
