A 2009-2010-es tanévet nyitó hagyományos tábor keretében a negyedik osztályunk Visnyeszéplakon töltött el egy hetet.
Ahol a Zselic hatalmas erdőségei kezdődnek, ott találkozhatunk a dombok között megbúvó kis faluval. A továbbiakban tanár, szülő és diák beszámolóját olvashatjuk az élményekkel teli hétről.
Egy varázslatos tábor van mögöttünk, aminek a gondolata már az elmúlt évben megfogalmazódott bennünk. Annink szülei - Tamás és Judit - meséltek először nekünk erről a helyről, és az ő aktív részvételükkel tudtuk csak megvalósítani ezt az 5 napot, mit ezúton is nagyon köszönünk nekik. Tábori életünk nagy segítője volt Tamás, és Víta bátyja Boldi, akik a főzés-beszerzés napi gondját levették a vállunkról. Köszönjük Víta anyukájának, Zitának is, hogy segítségünkre volt a gyerekek csomagjainak szállításában, és Gabinak, Szoszi anyukájának, aki vállalta, hogy utánunk hozza a meggyógyult Szoszit, mert így volt igazi az élmény, hogy mindannyian együtt voltunk! Köszönjük nektek, nélkületek sokkal nehezebb dolgunk lett volna :) Felkerekedtünk, mert vonzott bennünket a táj szépsége, időtlensége, az ott élők különlegesen egyszerű, egymásra figyelő élete. Szerettünk volna egy kicsit részesei lenni ennek a csodának. Azt éreztük jó lesz így kezdenünk az évet, kipróbálni magunkat, sátrazni-önellátóknak lenni, csak egymásra figyelni, és egy kicsit "lecsendesedni" a városi létből. Vágytunk arra is, hogy a gyerekek megérezzék ennek a szépségét, szerettük volna, ha kapcsolatok-barátságok szövődnek a mi gyerekeink és az ottani gyerekek között.Nagyon sok szép élménnyel, felejthetetlen pillanattal gazdagodva jöttünk haza.De nálunk sokkal hitelesebben szólnak talán a velünk tartó Tamás, és Nadinunk gondolatai. - Ági és Ica
Régóta járunk Visnyeszéplakra, még egészen kicsik voltak az első beköltöző családok gyermekei. Nagyrészt ismertem a gyerekeket, láttam, hogy nőnek. Láttam milyen nyíltak, kedvesek, empatikusak.Mennyire természetesen élnek egy ilyen ritkán lakott, mindentől messze eső helyen, egymás között. 5 éve tartozunk a Rogers Iskolához és hasonló kiegyensúlyozottságot tapasztaltam az ide tartozó gyerekek között is.Hivatalosan és akár saját megfogalmazás alapján is messze áll a két "intézmény" vagy inkább közösség egymástól. Mégis úgy látom, mindkét helyről kinövő gyermekek hasonló erővel képviselik saját magukat nagyobb közösségekben. A táborban a méta játék volt az, ahol együtt játszottak önállóan a gyerekek. Felnőtt irányítása nélkül, 30 gyermek, egymásra figyelve élvezte a játékot.És én is nagyon élveztem nézőként! Szóval továbbra is azt gondolom: bízzunk a gyerekekben! Meg tudják ítélni a saját helyüket, megtalálják a saját feladatukat, ami örömet okoz számukra. Éljenek az alternatív helyek! :) - Monostori Tamás - Anni édesapja
Én a visnyeszéplaki időutazást fogom nektek elmesélni. Azért nevezem időutazásnak, mert ott még mindig szoknyában járnak a lányok. A gyerekek nem azzal foglalják el magukat, hogy:- Hű, milyen jó ez a számítógépes játék! -, hanem métáznak, kidobósoznak, vagy felmennek a Faluházhoz és ott hegedülnek. Ők nem tévéznek, de ismeri az összes gyerek egymást! Ajánlom, menjetek el hozzájuk most rögtön, és megérzitek azt az érzést, amit nem lehet leírni vagy elmondani. Ha elmentek, akkor figyelmetekbe ajánlom Csabit. Ő a méhész. És ha épp feléd száll egy méh, akkor ne mozogj, akkor nem fog megcsípni... a többit majd elmeséli Csabi. Nagyon jó mulatást! Ja, egy dolgot elfelejtettem... ne felejts el mindig, mindenkinek köszönni! - Krenner Nadin
