Mindegyik osztály különböző remek programokon vett részt.
Legtöbbször gyönyörű napsütéses időnk volt. Emlékezetes élményekkel gazdagodtunk, jókat sétáltunk, ettünk, nevettünk, és sikerült közelebb kerülni egymáshoz, együttműködőbb csapattá válni.
A legkisebbekkel, a (Méz és Gyömbér 1. osztállyal), szeptember második hetében ellátogattunk az állatkertbe, ahol sok érdekes állatot megfigyeltünk. Jártunk a varázshegyben és végül nagyokat játszottunk a játszótéren. Egy délelőttöt pedig a Sas-hegyen töltöttünk, itt egy nagy séta során megismerkedtünk a hegy állataival (láttunk gyíkokat), növényeivel (kóstoltunk galagonyát) és különleges sziklaformáival (pl. Beethoven). 13-án Klári, Kriszta, Gyuri és Debi egy izgalmas rogerses programmal, "futkosóval" készült nekünk a Gesztenyés-parkban. Fára másztunk, termésképet készítettünk, puzzle-t kerestünk és mocsarat jártunk. És ezek után persze a gesztenyegyűjtés sem maradhatott el.
A Méz osztállyal 14-én a Skanzenba mentünk, ahol megismerkedtünk azzal, hogy hogyan éltek régen falun az emberek és mivel játszottak a gyerekek, amikor még nem volt unikornisuk vagy számítógépük. A tanyán két csoportban érdekesebbnél érdekesebb feladatokat végeztünk: vajköpülés, kenyérkenés, ágyneműporolás, felmosás, fafűrészelés, kukoricamorzsolás, gyümölcsszedés, állatetetés. Ezután pedig népi játékokat tanított Márta néni és Józsi bácsi a fiúknak (kötélhúzás, lovacskás verseny, kukoricacsuhéval karikára dobás) és lányoknak (körjátékok): Kelj fel Jancsi!, gólyalábazás és mocsárjáróval való lépegetés.
A Gyömbér osztállyal egy két napos kirándulásra indultunk, Visegrádon, a Mogyoróhegyi Erdei Iskolában töltöttünk két csodaszép, élményekkel teli, hol napsütéses, hol esős napot. A madárgyűrűzés és a vízbiológiai foglalkozás meghatározó élményt adott, évek múlva is fogunk rájuk emlékezni! Késő este a csillagos ég alatt tartottunk beszélgetőkört, nasiztunk, majd leheveredve bámultuk a csillagokat. Másnap a szülők nagy meglepetéssel készültek, egy remek pikniket szerveztek nekünk. Az élménymesélés így már az Erdei Művelődés Házában elkezdődött, és folytatódott egészen hazáig. Úgy érezzük, hogy ezek a programok nagyon sokat segítettek közelebb kerülni egymáshoz, megismerni, jobban érteni, utakat találni a másikhoz. Vidám, együttműködő, szuper kis csapattá kezdünk formálódni! Minden nap valami kis csodával ajándékoz meg bennünket!
A 2. osztállyal Herencsényben töltöttük az erdei iskola három napját. Úgy éltünk ott, mint egy nagy család a számtalan sok gyerekével. A ház és a nagy udvar meghívta a közös játékokat. Rögtön első nap 16 kg szilvából igazi üstben, igazi tűznél, igazi szilvalekvárt főztünk – igaz nem 20, csak 4 órán keresztül kevergettük, így mindenki tudott hazavinni egy üveggel. Második nap nagy kirándulást tettünk a közeli erdőben, megmásztunk egy magas dombot, ahonnan ránéztünk a falunkra is. Ismerkedtünk madarakkal, rovarokkal, ettünk finom édes erdei szedret, megjegyeztük, hogy a bodza virága finom szörpben, de a bogyója mérgező nyersen, fotóztunk imádkozó sáskát és lepkéket. Amikor összeszámoltuk: a látott állatok közül összesen harmincnak tudtuk a nevét. Utolsó este pedig közeli játszótér sötét terén majdnem 30 perces sétán mélyült el ki ki a saját belső csendjében.
Idén a 3. osztály a pogány magyar kultúrkörről tanul, ezért erdei iskolába Patcára a Katica Tanyára mentünk. Csodás 5 napot töltöttünk el együtt Somogy dimbes-dombos vidékén. Íjászkodtunk, nemezeltünk, langallót sütöttünk, tehenet fejtünk, állatokat gondoztunk. Ezen a varázslatos helyen rengeteg közös élményben volt részünk. Jó volt kiszakadni a nagyvárosi életből és közelebb kerülni a természet sok apró csodájához....pl. egy csacsi születéséhez, a saját kitartásunk mélyebb megismeréséhez sok-sok játékos feladaton keresztül.
A Kék negyedik osztály tanulóit bizalmas hangvételű levél várta a suli első napján. A Kapitány jelentkezett, titkos utazásra kérte legénységét. Nem volt kérdés, követnünk kellett kalandvágyunkat. Talán most személyesen is találkozunk Vele? - vetődött fel sokunkban a gondolat. A nyomok egészen Neszmélyig vezettek. A Kapitány igazán megtréfált bennünket, hiszen a Duna holtágán egy hajón jelölte ki szállásunkat. Miután elfoglaltuk kabinjainkat feltérképeztük a környéket. Még egy kőgáton is átkeltünk, tutajokat építettünk. Aztán kihívások sora következett - összekötött lábbal, néhol vakon teljesítettük a próbákat; de az is előfordult, hogy láb nélkül kellett fekvőtámaszt csinálnunk. Első este a legénység két tagja gitárt és dobot ragadott, majd közösen dalra fakadtunk. Aludni azonban csak a bátorságpróba után lehetett - nagyon félelmetes volt a sötét erdőben menetelni!
A hajón töltött éjszaka után elméletben készültünk: a hajózásról tanultunk. Ezután következett a gyakorlati erőpróba, az evezés. Délután újabb levél zavarta meg a nyugalmat, mely egy fura betűkkel írt kódot is tartalmazott. Ezt a rejtvényt kellett megfejtenünk, a megoldást azonban nem adták ingyen. Ismét bekötötték néhányunk szemét, és némán hajót is építettünk. Megérte. Ráleltünk ugyanis a titkos ládikára, benne pedig egy zsupszkulcsra. Követve az utasításokat közösen kiáltottuk egyszerre, hogy 'HELLASZ', majd egy szempillantás alatt egy idegen világba csöppentünk. Megjelent Petrosz, aki mesélt nekünk hazájáról, Görögországról. Ekkor vált világossá számunkra, hogy a Kapitány a görög kultúrkörbe kalauzolt bennünket. A hajóra visszatérve az izgatottságunkba egy kis csalódottság is merült. A Kapitány ismét üzent, ezúttal sietős volt. Ellenségünket, Féllábú Joe-t igyekszik elcsalni, amíg mi az ókori világról okosodunk. Vajon mi vár ránk még? Folytatjuk..
Idén a Zöld negyedik osztály Szilvásváradon erdei iskolázott. Szerencsére gyönyörű időnk volt, így minden programunk megvalósulhatott. A fő célunk ezzel a kirándulással a csapatépítés és az év jó hangulatú elindítása volt. Kötélpályákon másztunk, lézer-harcoltunk, aranyat mostunk, pisztrángot ettünk, éjszakai bátorságtúrán és egész napos túrákon is részt vettünk. Volt, hogy GPS-sel kerestük a célt és volt, hogy a "Bükki- hegyi embert" követtük. Szalamandrákat, denevéreket láttunk utunk során. Szabadidőnkben feltaláltuk a zseblámpás számháborúzást.
Az ötödik osztály Csillebércen táborozott. A kalandparkban különböző nehézségű kötélpályákon csúsztak másztak, lendültek át a gyerekek. Voltunk rönkvárban számháborúzni, amit igazán kalandossá a vár alatt kialakított alagútrendszer tett. Gyermekvasúttal és egy kis túrával eljutottunk a Budakeszi Vadasparkba, ahol az erdei nyomokat járta végig az osztály, közben farkassal és medvével is találkoztunk. A harmadik napon egy igazi, csapatépítő feladatban vettünk részt. A kalandparkban a gyerekek kis csapatokban összekötözve mentek végig az Óriás Labirintuson. A játék során izgalmas kihívásokkal, rengeteg bizalmat építő feladattal találkoztak a gyerekek. A többi időben fűben heverésztünk, plüssöket dobáltunk, sütögettünk, rémisztgettünk, jókat ettünk.
A hatodik osztály erdei iskolájáról Hunor ás Áron beszámolója: Hosszú utazás után érkeztünk meg Parádfürdőre, egy nagy kertes házba, ahol egy kis piac működött, de sajnos csak hétvégén. A házigazdák nagyon kedvesek és vendégszerető emberek voltak. Mindennap keresztülsétáltunk a kórház kertjén, az Ősparkon. A parkban volt egy kisállatkert is, ami tényleg nagyon kicsi volt, csak néhány erdei állat élt benne. Egyik nap a Parádsasvári üvegfúvót látogattuk meg, ahol megmutatták a mesterek hogyan készülnek az üvegpoharak, virágok, hogyan színezik az üvegeket, egy másik nap az Ilona-völgyi vízeséshez kirándultunk, ami szerencsére nem volt messze, útközben a patakban játszottunk. A siroki várhoz is elmentünk, megnéztük az Ásványvíz gyűjteményt és a Kocsimúzeumot is. Rengeteget játszottunk, főleg esténként. Az osztályunk nagyon jól érezte magát.
A nyolcadikosok idén Nagykovácsiban, az Élményakadémián töltöttek el egy élményekben igencsak gazdag hetet. Sok-sok remek program fért bele ezekbe a napokba. A legizgalmasabb talán Jákob lajtorjájának megmászása volt. Ez egy speciális kötéllétra, a gerendafokok között másfél-két méteres távolsággal. Miután a játékszabály szerint az oldalsó köteleket nem szabad megérinteni, egyedül szinte lehetetlen fölmászni, ketten egymást támogatva viszont lehetséges. Igencsak csapat- és léleképítő élmény volt, hogy mindenki elérte a célját. A feladatok közé tartozott még időjárásálló erdei bunker építése különböző berendezési tárgyakkal (mindenki megtanulta a „szorító nyolcas” nevű csomót), kreatív alapanyagokból égig érő torony építése, kötéltáncolás, háromfogásos bográcsos vacsora, szökés a vogonok fogságából, és meg végtelen sok kaland. A nyolcadikosok a legelképzelhetetlenebb helyzetekben is megállták a helyüket. Titokban azt remélik, hogy nem ezek voltak az utolsó élményeik az Élményakadémián.
