Túraszakkör – kilométerek, kalandok, közös élmények
A Rogers Iskola túraszakköre évek óta újra és újra bakancsot húz, hogy együtt fedezze fel Magyarország erdeit, hegyeit, barlangjait és rejtett ösvényeit. A túrákon másodiktól nyolcadik osztályosig sokféle korosztály megfordult már, és nem ritkán régi diákok is visszatérnek. A közös kilométerekből így nemcsak szép teljesítmények, hanem barátságok, emlékek és rengeteg történet is születik.
Jártunk már a Budai-hegységben, a Pilisben, a Gerecsében, a Börzsönyben és a Dunakanyar környékén is. Felkapaszkodtunk a Pilis-tetőre és a Nagy-Kevélyre, eljutottunk Dobogókőre, bejártuk a Rám-szakadékot és a Dera-szurdokot. Megfordultunk Tatabányán, ahol a Ranzinger Vince-kilátóból és a Turul-emlékmű mellől gyönyörködtünk a tájban, és természetesen számtalan kisebb-nagyobb kilátópontot is meghódítottunk. A túrák során olyan különleges helyekre is eljutottunk, mint a Vaskapu sziklaképződményei, a Teveszikla, az Apáthy-szikla vagy egy libanoni cédrus.
A barlangok külön fejezetet érdemelnek. Bemerészkedtünk a Szelim-barlangba, a Vasas-szakadék hasadékába és a Jankovich-barlang mélyére is. Fejlámpáink fénye mellett fedeztük fel a sötét járatokat – sőt, egyszer még egy rögtönzött barlangdiszkó is belefért. A Rám-szakadékban a megáradt patakok, a Dera-szurdokban a fahidak és kövek, máskor pedig egy-egy jelöletlen ösvény tette igazán kalandossá az utat.
És hogy mik a legemlékezetesebb pillanatok? Egy barátságos cica, amely egészen a Gerecse Natúrpark Látogatóközpontig kísért minket. Erdei „büfé” kökényből, csipkebogyóból és galagonyából. A Béka-tónál spontán megalakult fiú-béka-kórus kuruttyolása. Forró csoki a jól megérdemelt pihenőkön. Kötélből és karabinerekből készített hinta a Kőhegyi Menedékháznál, gátépítés és farönkúsztatás az Anna-völgyi vízesésnél, és persze a folyami rákocskák, amik nagy sikert arattak a gyerekeknél.
Közben megtanultuk, hogy egy tartalék cipő néha életmentő lehet, a fejlámpa pedig nem luxus, hanem alapfelszerelés. Megtanultuk azt is, hogyan kell szélben, esőben, sárban és ködben túrázni – és hogy a rossz időjárás sokszor éppen a legjobb kalandokat hozza. Talán nincs is nagyobb elismerés annál, mint amikor egy túra végén valamelyik gyerek kijelenti: „Túrafüggő lettem.” Ezekért a pillanatokért érdemes útnak indulni. Mert a túraszakkör nem csupán a megtett kilométerekről és a meghódított csúcsokról szól. Sokkal inkább arról, hogy a gyerekek felfedezzék az erdő izgalmas világát, merjenek letérni a megszokott útról, megtapasztalják a közös kaland örömét, és közben észrevétlenül megszeressék a természetet. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem az a kérdés, megyünk-e túrázni, hanem az: mikor indulunk legközelebb?
