Ismét visszatértünk a hegyekhez, a Börzsönyben töltöttünk egy hetet.
Idén már ötödik alkalommal vándortáboroztunk együtt mostani és régi rogerses diákokkal. Többen is voltak a csapatból, akik eddig az összes kalandunkra velünk tartottak. A tavalyi lankásabb zselici vidék után ismét visszatértünk a hegyekhez, a Börzsönyben töltöttünk el egy hetet.
Az első napot rögtön a Csóványos meghódításával indítottuk, de maradt bőven táv és szintemelkedés a többi túrára is. Az esőzéseknek csak a jó oldalát tapasztaltuk, bővízű patakon kelhettünk át többször is a Csarna-völgyben; burjánzó bükkösök és virágos rétek között kirándultunk fel a Kámorra és Drégely várához. A vár meghódítása után Drégelypalánkon egy kiállításon keresztül ismerhettük meg jobban Szondi György és csapata történetét. Utolsó délelőttünkön pedig egy-egy bőr pénztárcát vagy bicskatartót is elkészíthettünk.
Napjainkat és estéinket természetesen nemcsak a túrázás töltötte ki: a vándortáborozás ugyanúgy szól a természetben való önfeledt játékról, a tábortűzről, a nagy beszélgetésekről, az énekszóról, a közösségben élésről, az önállóságról, hiszen mindenki maga cipeli és pakolja ki-be egy hétre tervezett holmiját. A Börzsöny sokféle irányból megmozgatja az embert, ha nyitott rá. Azt hiszem, mi igyekeztünk a lehető legjobban megfelelni ennek.
Együtt várjuk, jövőre immár hatodjára a közös kilométereket!
