A Holokauszt emlékév mentén talált meg bennünket Tölgyesi Katalin,
aki a Kút alapítvánnyal együttműködve az emlékévhez kapcsolódó olyan programot kínált számunkra, ami a gyerekek ismereteit, nyelvezetét, érzésvilágát figyelembe véve, az egyes korosztályokra szabta a foglalkozásokat. Ennek mentén kezdtük el felépíteni ezt a projektet a 7. és 8. osztályosok számára, majd egy foglalkozás erejéig a harmadikosok is bekapcsolódtak.
A projektet Takács Ági, a 8. osztály egyik osztályfőnöke mutatja be:
A holokausztos projektünk egy közös filmnézéssel kezdődött. Megnéztem a Könyvtolvaj című filmet a családommal, és azt éreztem, ezt a gyerekeknek is látni kell. Legelőször ezt néztük meg külön a 7. és 8. osztállyal.
Irodalomból és történelemből már ezt a korszakot tanultuk, így egy kis rásegítéssel elkezdtük körbejárni a témát, ami végül egy projektté nőtte ki magát. Közben elkezdtük az egyeztetést Tölgyesi Katalinnal. Voltak benne nagyon szép, meghitt pillanatok. Ilyen volt, amikor magyarból házi feladatként a családjuktól - a szüleiktől, nagyszüleiktől, dédszüleiktől - gyűjtöttek II. világháborús történeteket, amiket aztán az arra vállalkozók elmeséltek egymásnak.
Voltak megrázó, elcsendesedő, befelé figyelő helyzetek is, ezt először a film nézésekor éltük meg, igazi mélysége azonban a Holokauszt Emlékközpontban lett, a kiállítás egy-egy megrázó képsora kapcsán vagy a városi sétánk során, amikor a Duna partra értünk a cipőkhöz. Sok-sok beszélgetés kísérte ezeket a helyzeteket, igyekeztünk segíteni abban, hogy a gyerekek megértsék ezt a nehéz korszakot. A beszélgetésekben segítőnk volt Tölgyesi Katalin, aki egy-egy foglalkozásra a vendégünk volt, és a projekt lezárására elvitt bennünket a Herzl Központba is.
Igyekeztünk végig arra figyelni, hogy mennyit és milyen mélységet bírnak el a gyerekek, és megálltunk vagy éppen irányt módosítottunk a terveinkben hozzájuk igazodva. A gyerekek végig fantasztikusak voltak, ehhez a témához kiléptek a kamaszos mindennapjaikból és alázattal, érdeklődő odafordulással élték meg a projektet.