A Bábel tornya projekt a Zöld és Kék osztály közös projektjeként indult.
Úgy gondoltuk, először a történetet dolgozzuk fel olyan módon, hogy a gyerekek a saját bőrükön tapasztalják, hogy egymást értve vagy nem értve könnyebb-e együttműködni.
A gyerekeket négy csoportba osztottuk, úgy, hogy mindenhol legyen kék is, zöld is. Minden csoportnak lett egy nyelve: dömdödöm, tralala, egiegi, blablabla. Kaptak egy szituációt (pl. kirándulás közben megéheznek, és a boltban vásárolnak kiflit, párizsit, joghurtot, majd abból szendvicset készítenek és megeszik), amit elpróbálhattak, megbeszélhettek, majd a többieknek a saját nyelvüket használva előadtak. A többi csoportnak ki kellett találni, hogy mit láttak. Ezek után összekevertük a csoportokat. Az új csoportokban mindenféle nyelvűek voltak. Ezúttal is kaptak egy szituációt, de most már nem beszélhették meg, hanem a helyzetet ismerve kellet rögtönözve előadniuk. (pl. hóembert kellett építeniük, majd egy szánkóra felrakni és elhúzni vele). A jelenet után a szereplőknek kellett elmesélniük, hogy mennyire tudták, ki mit csinál épp, és hogyan folytatódik a dolog. Ekkorra már sikerült bábeli zűrzavart teremtenünk, mindenki a saját nyelvén beszélt, és nehezen figyelt a történésekre. Mivel az időnk is fogytán volt, nem kezdtünk bele a toronyépítésbe, hanem csak az eredeti- egy nyelvet beszélő csoportok egy közös rajzot készítettek arról, hogy milyennek képzelték ezt a fel nem épült tornyot.
A következő alkalmat a tornyok megépítésére szántuk. Úgy gondoltuk, két nagy tornyot építünk, így szétosztottuk a dobozokat a két osztályba, majd a gyerekeket is úgy, hogy mindenhol legyen zöld is, kék is. A két csoport különbözőképp látott munkához. Az egyik teremben nagy lendülettel egymásra pakolták a dobozokat, gyorsan nőtt, majd utána kezdték összeragasztani. A másik teremben megfontoltan haladtak, erős-stabil alapot készítettek, lassabban nőtt a torony. Ám, mint utóbb kiderült, biztosabban állt, a magas torony aztán egyszer csak ledőlt, nem volt elég stabil a ragasztás. Sajnos az időnk elfogyott, így megint elnapoltuk az építkezést. Hiába, egy Bábel torony nem épülhet meg egy nap alatt. Úgy döntöttünk, hogy a tornyokat most már osztályonként fogjuk befejezni. Nekünk, kékeknek a ledőlt torony jutott. Így újból felpakoltuk, ezúttal más ragasztási módot alkalmazva, kívülről celluxszal megerősítve illesztettük a dobozokat. A gyerekek Gyurival csirizt főztek, majd csomagolópapír csíkokat téptek, csirizezték, és körbe ragasztották vele a doboztornyot, így már egységes külsejű torony lett belőle. A következő vizuális órán megterveztük, hogy milyen színű legyen. Két elképzelés volt: legyen szivárványszínű, illetve legyen olyan, mintha kőből készült volna. Ezeket ötvözve született aztán meg a tornyunk a végső formájában.
