Az istenek kegyesek voltak hozzánk: csodaszép idő volt a Rogers Olimpia napján.
A Méz és a Gyömbér osztályok olimpiáját hosszas készülődés előzte meg. Speciális tantárgyunk a kultúrkör keretén belül a negyedikesek egy éven át az ókori görögök életével ismerkedtek. Nem csak olvastak és kutattak a régi görögök szokásairól, művészetükről, tudósairól, építészetéről, hanem próbálták át is élni azt. Saját poliszt alapítottak, amelynek egy eskü elmondásával teljes jogú polgáraivá váltak. A hétzáró beszélgetéseik népgyűléssé alakultak át, igazi görög ruhát, khitónt is varrtak maguknak, írtak görög drámát, és természetesen olimpiát is rendeztek. Ebben az évben a Rogers Olimpiának különös aktualitása is volt, hiszen a járványhelyzet miatt a szokásos felkészülést a versenyszámokra csak a következő tanév elején ősszel tudtuk megcsinálni. A gyerekek kipróbálták a versenyszámokat, hogy el tudják dönteni, ki melyik számban szeretne indulni: rövidtáv futás, hosszútáv futás, fegyveres futás, kocsihajtás, helyből távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, lovas futás. A sportágak mozdulatainak elsajátítása, a fegyveres futáshoz szükséges pajzsok alkotása, a gyorsaság, a kitartás, és az erő fejlesztése a futó számokhoz mind erre a tanévre csúszott át.
Egy októberi eleji napon rendeztük meg az olimpiát a Gesztenyés-kertben. Az olimpikonok görög ruhájukban felsorakoztak a közönség előtt, esküt mondtak és átvették az előző év versenyzőitől az olimpiai lángot.
„Én, a Rogers Iskola hű polgára esküszöm, hogy az iskolai olimpiai játékon becsületes versenyzőként, legjobb tudásommal veszek részt. A játékszabályokat betartva, lovagias szellemben versenyzem iskolánk becsületéért és a sport dicsőségéért!”
Megkezdődött a verseny. Az iskola összes diákja és a szülők buzdítása mellett kitartó és nemes küzdelem zajlott. Nagyon jó volt látni, hallani, ahogy a közönség mindenkit egyformán biztatott és megtapsolt. A verseny végén újra felsorakoztak a megfáradt olimpikonok és megkapták a győzteseknek járó koszorút és a tanítóik felolvasták nekik a dicsőítő verseket. Ezután kezdődött a görög lakoma, ahol a szülők vendégelték meg a gyerekeket.
Most messzire ugrottál,
A levegőben hosszan suhantál.
Olyan voltál, mint egy nyúl
Ugrásod a centi végéig elnyúlt.
Mikor leérkeztél te is elámultál,
Egy gyönyörű babérkoszorút kaptál.
Villámként futottál
messzire suhantál
A célhoz rohantál
Szurkolók közt száguldottál
Amikor a gerelyt elhajítottad,
Az ég felett csak úgy elreppent.
Amikor a gerely megpördült,
A föld felé csak úgy repült.
Hirtelen a tekintetem A talaj felé rebbent
S én láttam a gerely markolatát benne.
A dobogó eztán téged illet,
Minden tiszteletem a tied.
Diszkoszt vetsz nagyot nyersz
Nagyot dobsz, te kezedből repül ott
Megnyerted, a többieket elverted.
A diszkosz száguldott,
a közönség áradozott
Nagyot dobtál, koszorút kaptál.
Fut a sok harcos be a célba
Pajzsukat előre tartva,
De mégis te vagy a legjobb,
Nincs nálad nagyobb,
Bólyákat kerültél, majdnem repültél,
Szabályos játékra esküdtél
A célba beértél, félelmet nem ismertél.
Bottal futottatok
Bólyánál fordultatok
Ügyesen befutottatok
Koszorút megkapjátok.
Összeszedtétek minden erőtöket
Meg is érdemeltétek a győzelmet
Most még el sem botlottatok
Hátatokon utassal futottatok
Már közeledik a célvonal
És ott várnak a koszorúval.
