2004-ben friss diplomás tanítóként kerültél a Rogers Iskolába. Mi tartotta meg a lelkesedésedet és elkötelezettségedet az iskola mellett?
Nekem pályakezdőként - és most is - nagyon sokat jelentett, hogy bizalmat szavaztak, és lehetőséget adtak a tanulásra, fejlődésre. A mindenkori tanári karban érzem a biztonságot, hogy lehet segítséget kérni, hogy nem hagynak egyedül, ha úgy alakul. Szeretem, hogy igyekszünk magunkon újítani, hogy nyúlhatunk régi dolgokhoz is friss szemmel. Jó érzés, hogy szakmai kérdésekben magunk dönthetünk.
Ha egy szóval kellene jellemezned magad tanítóként, mi lenne az? És miért?
Gondoskodó tanítónak tartom magam, aki igyekszik mindig figyelni a gyerekekre. Mosott-e kezet, amikor feljött az udvarról, hogy ne koszos kézzel majszolja a gyümölcsöt. Egyen valamit ebédnél, igyon minden szünetben, mert ez fontos a jó közérzethez. Legyen nála zsebkendő, amikor külsős programra megyünk, persze én is beteszek egy adagot a táskámba. Vegye fel a pulcsiját este a táborban, hogy ne fázzon meg, de vegye le, ha 30 fok van. Azonnal megkeresünk minden eltűnt alvóállatot és otthoni fontos apróságot a kirándulásokon, mert azok szükségesek az érzelmi biztonsághoz. Túrák előtt minden hátizsákot átnézek, mert nem mehetünk el üres kulacsokkal és teli tolltartóval az erdőbe. Fontos számomra, hogy iskolai és tábori körülmények között is legyen valaki mellettük, aki egy kicsit pótolja a szülői feladatokat.
Hogyan teremtesz kapcsolatot a diákjaiddal, és miként segítesz nekik abban, hogy kibontakoztassák önmagukat?
Nagyon kedvelem a reggeli beszélgetőköröket. Ebben az a legjobb, hogy van egy deklarált időnk egymással beszélgetni. Sok mindent megtudunk egymásról, kötetlenül beszélgethetünk aktuálisan felmerülő témákról is. Fontos, hogy a diákjaim érezzék, biztonságban vannak, és bízhatnak bennem. Ha egy gyerek nem érzi magát biztonságban, nem tud úgy kibontakozni, nem tudja magából a legtöbbet kihozni, mert nem mer önmaga lenni. Ha a gyerekek azt érzik, hogy támogató közeg veszi őket körül, bátrabbak, mernek próbálkozni, és nyitottabbak lesznek az új dolgokra. Hiszem, hogy ha egy gyerek érzelmileg jól érzi magát, akkor nem külső nyomás, például jegyek vagy jutalmak miatt tanul, hanem belső motivációból. Ez sokkal tartósabb, és igazán így tud fejlődni.
Szeretem az osztálykirándulások és táborok közvetlen hangulatát. Ezek azok a helyzetek, ahol tényleg egymásra vagyunk utalva. Egész nap együtt vagyunk. Sokat beszélgetünk, társasozunk, alkotunk. A közös vacsora, az esti meseolvasás és a lámpaoltás utáni beszélgetések nagyon meghittek. Ilyenkor kezdetben előfordul az, hogy néhányan elpityerednek, biztonságot ad nekik, ha simogatom a hátukat, ücsörgök az ágyuk szélén. Ezek nagyon meghitt pillanatok.
Szeretem a különböző külsős programokat is (színház, koncert, kiállítás), mert olyan közös élményekhez, témákhoz, beszélgetésekhez juttat minket, amivel egy másik oldalunkat ismertetjük meg a másik emberrel.
A Rogersi koncepció fontos eleme a hitelesség. Ez számodra mit jelent?
A hitelesség azt jelenti számomra, hogy bár tanítóként megyek be a tanterembe, nem a szerepemet alakítom, hanem saját magamat adom. A gyerekek, szülők ismernek engem, a viszonyulásaimat. Egy-egy helyzetre önazonosan reagálok, saját személyiségemnek, értékrendemnek megfelelően. Ezáltal tudok igazán hatással lenni gyerekekre, ők is érzik, hogy a reakcióim valódiak. Szeretem természetesen megélni az érzelmeimet, miközben figyelembe veszem a körülöttem lévőket. Fontos számomra, hogy lehessek jókedvű, boldog, fáradt vagy akár szomorú, anélkül, hogy felül kellene írnom az érzéseimet. Fontos, hogy önmagam lehessek, elmondhassam a gondolataimat, a dolgokat, amiket szeretek vagy épp nem kedvelek. Ugyanezt gondolom a tanítás tartalmáról is, csak olyan ismereteket hozunk be az osztályba, amik hitelesen mutatják be a világot. Ez a két viszonyulás az egyik legfontosabb jellemzője az iskolánknak.
Egész napos iskola vagyunk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például a házi feladatot mikor tudják elkészíteni így a gyerekek?
Az alsósok fél kilenckor beszélgetőkörrel indítják a napot, a tanítás fél négykor ér véget. Ez azt jelenti, hogy egész idő alatt tanórák van. Két hosszú szünet töri meg a napot, ahol kipihenhetik magukat a gyerekek. Ennek ellenére egy elsős-másodikos kisgyerek életében fárasztó az egész napos jelenlét. Éppen ezért házi feladatot elsőben és másodikban nem adunk, de még harmadik-negyedikben sem kell klasszikus értelemben vett leckére gondolni. Olyan előfordulhat már a kisebbeknél is, hogy egy adott témában esetleg kutatniuk kell, de annak általában több napos határideje van.
Amikor adok házi feladatot, mindig megbeszélem a gyerekekkel, hogy mikorra kell elkészíteni. Ez az időpont közös megegyezéssel születik meg, van aki hét közben szeretné megcsinálni, más inkább hétvégén dolgozna vele. A lényeg az, hogy megtanulja beosztani az idejét, hogy megtanulja teljesíteni a vállalásait, illetve hogy kitapasztalja a saját hatékony tanulási módjait. Ebben a folyamatban kell őt segíteni.
Megkérdeztük a negyedikeseket a házi feladatról, ők ezt mondták róla:
- Első, másodikban nincsenek házik. Harmadikban kapunk egy keveset.
- Általában mindig benne van egy hétvége, hogy aki nem ér rá délután, az hétvégén meg tudja csinálni.
- Általában matekból és magyarból kapunk házit, és környezetből szoktak lenni projekt feladataink. Például egy állatról kell kutatni, és arról egy plakátot csinálni. Vannak versek, amiket meg kell tanulni és felmondani.
- Igazából nem szoktak házi feladatot adni, csak akkor, ha órán nem tudsz elég gyorsan haladni, akkor szoktak plusz feladatok lenni otthonra.
A kutatások egyre inkább azt támasztják alá, hogy az a jó, ha a gyerekek minél később találkoznak a digitális eszközökkel. Te hogyan használod ezeket a legkisebb korosztálynál?
Nekem az a tapasztalatom, hogy a mostani gyerekek nagy része használja otthon a digitális eszközöket, sokszor nem is keveset. Én ezt a “képernyőidőt” nem szeretném sokkal tovább növelni. Digitális anyagokat időnként az óra színesítésére, az aktuális tananyag alátámasztására szoktam használni. Meghallgatunk egy dalt, amit épp tanulunk. Van, hogy egy-egy kutatási feladatnál ők maguk keresgélnek az interneten. Fontos, hogy ennek módját megbeszéljük előtte. Szülőkkel is, gyerekekkel is szoktunk beszélni a médiatudatosságról, ehhez gyakran hívunk külső szakembereket. Fontos, hogy megtanulják jól használni a digitális eszközöket, hogy tudjanak annak veszélyeiről.
Interjú időpontja: 2024. november