Ez a harmadik tanéved a Rogers Iskolában. Mivel foglalkoztál mielőtt hozzánk jöttél tanítani?
2020 óta vagyok a Rogersben, előtte pedig a közoktatásban szereztem tapasztalatot. 2017-ben kezdtem tanítóként dolgozni. Először Szombathelyen egy német nemzetiségi iskolában tanítottam német nyelvet, mellette napköziztem. Szép időszak volt, nagyon szerettem nyelvet tanítani, inspiráló és családias volt a közeg. Majd Budapestre költöztem és egy angol kéttannyelvű iskolában vezettem napközis csoportot. Mindkét korábbi helyemen elsősökkel indítottam, így viszonylag nagyobb dózisban ismerhettem és tanulhattam meg, hogy milyen fokú érzékenységet és rugalmasságot igényel az óvodából iskolába kísérés, segítés.
Énekes-dalszerzőként nagyon fontos számodra a zene. Tanítóként hogyan használod a zenét az osztályteremben?
Az éneklés legtöbbször mozgásos, dalos, ritmusos játékok keretében történik. A játék és ének felszabadult, kellemes érzéseket kelt, erősíti az összetartozás élményét, oldja a feszültséget, így nagyon jól rá lehet építeni a fegyelmezettséget vagy fokozott koncentrációt megkövetelő feladatokat. Egy kiadós éneklés vagy ritmusos gyakorlat után valahogy nagyobb kedvvel és motivációval vágnak bele a nehezebb feladatokba is a gyerekek. A zene valamilyen formában mindig jelen van az óráimon. Gyakran kerül elő az ukulele, és Red Hot Chilli Peppersre is mondtak már fel nekem szorzótáblát.
Bizonyos életkor fölött sajnos egyre többször tapasztalom, hogy nincs önbizalma a gyerekeknek az énekléshez. Én ezeket a belső gátakat szeretném feloldani bennük, hogy megtapasztalhassák a hangjuk erejét, és hogy a zene és éneklés a mindennapjaik természetes része legyen.
Az eredményes tanítási-tanulási folyamatnak számos összetevője van, a tanár-diák kapcsolat minősége ezek közül az egyik legfontosabb. Mit gondolsz erről?
Carl Rogers azt mondja, hogy a lényegi tanulás csak akkor következhet be, ha az ember biztonságban érzi magát és nyitott a változásokra. A tanulás gyakran a személyiségünkben is nagy változásokat idéz elő, és ez olykor ijesztő és félelmetes is lehet.
Én nagyon bízom a gyerekek kíváncsiságában, belső motivációjában, akaraterejében. Tudom, hogy az elején még nagy szerepe van a személyiségemnek, hiszen ez és a gyerekekkel való kapcsolódás, bizalom az egyik legfőbb eszközöm, hogy elérjek hozzájuk, motiváljam őket és megszerettessek velük egy tantárgyat. Ha ezt elértem, egyre inkább arra törekszem, hogy fokozatosan, de biztosan "kivonódjak a képből" és a segítő, facilitátor szerepbe menjek át.
A Rogers Iskolában az, hogy mit tanítunk és milyen oktatási kereteket teremtünk, a mi felelősségünk, pedagógusoké. Az, hogy a gyerek mit tanul meg, az pedig már az ő felelőssége. Mi nem adunk piros pontot, fekete pontot, matricát, jegyeket egészen hetedikig. 7. és 8. osztályban tanulják meg a gyerekek, hogy mi az osztályzás. Bízunk a belső motivációjukban, amit elsős kortól segítünk nekik építeni. Bízunk abban, hogy ha egy házi feladat nem készül el, annak bizonyára valami oka van. Ha így alakul, nem akarjuk helyettük megoldani a dolgot, de támogatást és segítséget adunk, hogy a vállalt feladat megszülethessen.
Nagyon fontos számodra, hogy már alsóban megszeressék a gyerekek a matematikát. Hogyan éred ezt el?
Úgy gondolom, hogy egy gyereknek akkor lesz sikere a matekkal, ha előbb megszereti azt. Ha elvarázsolódhat és rácsodálkozhat, hogy már mennyi mindent ismer és tud, ami további ismeretszerzésre ösztönözheti. Ezért tartom fontosnak, hogyan tanítjuk a matematikát alsó tagozaton.
Könnyű beleesni abba a hibába, hogy úgy kategorizáljuk be a gyerekeket, hogy ő „nem jó matekból” vagy ő „egy matematikai zseni”. Ez a hozzáállás nem segíti a gyerekek fejlődését. A matematikai gondolkodás nagyon összetett és sok részképességből áll. Az, hogy valaki hibátlanul számol, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a logikai feladatokban is megállja a helyét. Egyik gyereknek sem szabad alábecsülni a matematikai képességeit.
Sokat lehet hallani mostanában a differenciált oktatásról. Mi ez és hogyan jelenik meg az óráidon?
Fontos számomra, hogy mindenkinek azt a tanulási módot és eszközt adjam, amivel jól boldogul. A gyerekek nagyon különböző egyéni sajátosságokkal rendelkeznek. A differenciált oktatás célja, hogy a tanulók párhuzamosan olyan testre szabott, speciális feladatokat kapjanak, amik a tanulásukat, fejlődésüket legjobb eséllyel fejlesztik.
Matek órákon több fajtáját is alkalmazom a differenciálásnak. Mennyiségi differenciálásnál a gyerekek eldönthetik, hogy az aznapi munkatempójuk, hangulatuk, fáradtsági szintjük alapján mennyit tudnak vállalni a feladatokból. Ilyenkor a lényeg azon van, hogy az általuk választott feladatokat a tőlük telhető legnagyobb odafigyeléssel készítsék el. A minőségi differenciálás is gyakran megjelenik, ilyen például, amikor egy feladattípusból különböző nehézségi szintű feladványok vannak. Ilyenkor mindenki a maga erejéhez mérten választhat feladatot, de gyakori az is, hogy a gyerekek próbára teszik magukat, és nehezebb feladattal is megbirkóznak.
Vannak alkalmak, amikor magát a munkaformát is ők választhatják meg. Ilyenkor eldönthetik, hogy velem szeretnének dolgozni még, mert szükségük van egy segítő kézre, vagy önállóan vagy párban egy olyan társukkal, akivel jól tudnak együtt dolgozni az adott feladaton. Mindig megindít, amikor tapasztalom, hogy mennyire tiszteletben tartják egymást, és követik, hogy ki hol tart épp a saját útján. Második évfolyamon már eljutnak arra a pontra, hogy tudják és meg is tudják fogalmazni, hogy mik az erősségeik, miben kell még fejlődniük vagy mi az, amiből csak egyszerűen többet kell gyakorolni. Na és ez a belső motiváció lényege!
Milyen típusú gyerekeknek ajánljuk az iskolát?
Először is olyan családokat várunk, akik nagyon hasonló szemlélettel gondolkodnak a nevelésről mint ahogy mi, és a családban is nagyon hasonló értékek, nevelési módszerek, elvek vannak, mint amik nálunk. Ez nagyon fontos számunkra, mert ha nagyon mást gondolunk arról, hogy a gyerekeknek mi a jó és más értékrendet közvetítünk a gyerekek felé, akkor nagyon összezavarjuk őket.
A második kérdés, hogy milyen gyerekeknek jó a Rogers Iskola, kiket várunk ide. Nekünk nagyon fontos hogy olyan osztályokat, közösségeket építsünk, amik heterogén összetételűek. A szó legszorosabb értelmében várunk mindenféle gyereket az osztályba. Vannak, akiknek kevésbé ajánljuk a mi iskolánkat. Például az a tapasztalat, hogy az autizmussal, figyelemzavarral, hiperaktivitással élő gyerekek nehezebben vannak nálunk. A napjainkat elég rugalmasan szervezzük, sok az újratervezés. Jön valami hír, esemény, ami miatt újragondoljuk, hogyan alakuljon a nap. Esetleg beiktatunk különleges programokat, ami előre nem volt kiszámítható. Az órákon is nagyon sok a mozgás és az alapzaj, mert igyekszünk kooperatív tanulásszervezéssel dolgozni, így nagyon sok csoportmunka, együttműködés van. Ezért ezeket a gyerekeket, nem igazán támogatja ez a környezet, mert nincs meg nekik a szükséges csend, nyugalom és kiszámíthatóság.
Végül, de nem utolsósorban, mi az, amit legjobban szeretsz a Rogersben?
Nagyra értékelem azt a nyitott szemléletet, szabadságot és elfogadást, amit a rogerses közösség képvisel. Szeretem, hogy itt önmagam lehetek, miközben másoknak is szárnyakat adhatok önmaguk kiteljesedéséhez. Inspiráló, hogy nagyon sokszínű a társaság, felnőttől-gyerektől egyaránt lehet tanulni.
Interjú időpontja: 2022. december 10.