Ági, 2005 óta tanítasz a Rogers Iskolában. Mi tartotta meg a motivációdat és elkötelezettségedet a Rogers Iskola mellett az elmúlt 20 évben?
Az, hogy itt önmagam lehetek, hogy számítok, hogy van lehetőségem fejlődni. Nagyon jó szakmai közösség van az iskolában, mindig számíthatok a kollégáimra. Fontosak számomra a Rogers Iskola alapelvei, nem csak a munkámban, hanem az életemben is.
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek az eddigi pályafutásod alatt?
Ez nehéz kérdés. Nincs legnagyobb. Inkább sok kicsi. Például, hogy a legtöbb általam tanított gyereknek nem vettem el a kedvét a matematika tanulásától. Fontosnak érzem a közösség alakítását, egymás elfogadását - én úgy érzem, ez sikeres volt az eddigi osztályaimban.
Több olyan gyerek, akinek nehéz volt a visszajelzéseket fogadni, az évek során megtanulta ezt is, és saját megélésének kifejezését is - azt gondolom, ez igazi eredmény. Ahogy az is, amikor egy teljesítményszorongásos gyerek, aki elsőben szinte minden nehezebbnek tűnő helyzet előtt szorongott, a harmadik osztályban már a bátorító “képes vagy rá” nézéstől is át tud lendülni, és nekikezd dolgoknak. Vagy amikor egy másik szorongó gyerek, aki elsőben a karácsonyi előadásnál csak a betlehem cipelését vállalta, negyedikben már hosszú szöveges szereppel állt ki az iskola elé. Ilyen aprónak tűnő, ám igazán fontos dolgokat érzek nagy eredménynek a munkámban.
Változott-e a tanítási módszered az elmúlt 20 évben?
Nagyon sok módszertani képzésen vettem részt az elmúlt évek során. A teljesség igénye nélkül: projekt pedagógia, többszörös intelligencia, drámapedagógia, kooperatív technika, élménypedagógia, diákrelax és még sorolhatnám. Fontos számomra a megújulás, a folyamatos inspirálódás. Az újonnan megismert módszerek engem is formálnak a pedagógiai munkámon túl. Minden egyes új módszer közelebb vitt önmagamhoz és a gyerekekhez. Azt gondolom, nincs üdvözítő módszer. A mindennapjaimba beépítve használom ezeket a módszereket, amelyikkel épp a leginkább megvalósíthatónak érzek egy pedagógiai, tanítási célt.
Az évek során az lett a tapasztalatom, hogy leginkább a kapcsolat számít, ami kialakul a gyerekek és köztem. A figyelem a gyerekre, a feltételhez nem kötött pozitív odafordulás. Ezen keresztül jut el a gyerekekhez leginkább a tanulnivaló. A bizalom számít, amit érzünk egymás iránt. Hogy bármi történik, bárhogy sikerül, meg lehet beszélni, tovább lehet menni. Hogy bármikor lehet kérdezni.
Ez az általad említett feltételhez nem kötött odafordulás a Rogersi koncepció alapvető eleme. Szokták ezt tévesen úgy is fordítani, hogy elfogadás. Mi a különbség a feltételhez nem kötött odafordulás és az elfogadás között?
A feltételhez nem kötött odafordulás azt jelenti, hogy teljes figyelemmel fordulok a másik felé, előzetes elgondolások, ítéletek nélkül. Nem feltétlenül azt fogadom el, amit csinált, hanem őt magát, az ő megélését, viszonyulását. Amivel nem feltétlenül értek egyet. Egy verekedő gyerekhez is ezzel a figyelemmel fordulok, miközben ő is tudja, hogy a verekedést nem fogadom el. De próbálom megérteni az okát, az érzéseit. Ez segíti őt is abban, hogy képes legyen önmagára, a helyzetre, a másik gyerek megélésre nézni.
Azt szoktuk mondani, hogy nem a tananyag tartalmát változtattuk meg, hanem a tanítás módját és légkörét. Mit jelent ez?
A tanítás légköre az érzelmi biztonságon alapul. Ez adja az alapot a nyugodt, felszabadult munkához. NAT kompatibilis iskola vagyunk, tehát a tananyag ugyanaz, mint máshol. A feldolgozás módja más. Kompetencia alapú megközelítést használunk, a cél az, hogy a gyerekek úgy tanulják meg a tananyagot, hogy azt hatékonyan tudják használni a mindennapi életben. Nem a lexikális tudást kérjük tőlük vissza, hanem azt, hogy ők a tudást hogyan tudják használni.
Lehetőségünk van arra, hogy a gyerekek tanulási, befogadási képességeinek megfelelően bizonyos témákban lassabb, alaposabb tempóban haladjunk. Komplex órákat tartunk, ahol különböző tantárgyakat integrálunk. Ilyen alsó tagozatban a kultúrkör, vagy a projekt. Már első osztálytól részt vesznek a gyerekek projektmunkákban, amelyek során élményszerűen, saját érdeklődésük mentén tanulhatnak.
Például az egyik elsős osztályomban mese projekten dolgoztunk. Ennek a korosztálynak az életét még átszövi a mese, így lelkesen vettek részt ebben projektben. A gyerekek elmélyülten hallgatták a tanítópárommal mesélt történeteket, aktívan vettek részt a projekt minden részében. Többféle tevékenységet kínáltunk nekik, amikben kedvük szerint mélyedhettek el. Összegyűjtöttük a családok kedvenc meséit. Mindenki megrajzolta a saját kerek meseerdőjét, megalkották a mesemadarukat, lerajzolták, hogyan képzelik el az üveghegyet. Agyagból megalkották kedvenc mesefiguráikat: a sárkányt, az öreg királyt, az elrabolt királylányt. Egyedül, párban vagy kis csoportban alkottak társasjátékokat, kitalálva a szabályát, elkészítve a játéktáblát. Saját meséket is írtak és rajzoltak, amelyeket a projekt végén a szülők előtt mutattak be. Ez a tapasztalat egyszerre volt élvezetes és tanulságos a gyerekek számára, a kreativitásukat és önbizalmukat egyaránt fejlesztette.
A differenciált oktatás az általános iskola első osztályában kiemelkedően fontos, mert a gyerekek fejlettségi szintje, előzetes tudása és tanulási képességei ebben az életkorban jelentős eltéréseket mutathatnak. Mit jelent ez a te gyakorlatodban?
Vannak gyerekek, akik már olvasnak és számolnak, amikor iskolába érkeznek, míg mások csak ekkor kezdik el megismerni a betűket és számokat. Ők nem ugyanazon a tanulási útvonalon fognak végigmenni. Az első osztály kezdeti időszakának egyik fontos feladata, hogy feltérképezzük ezeket a különbségeket. Az ekkor szerzett tapasztalatok alapvetően meghatározzák a gyermekek tanulási motivációját, önbizalmát és sikerélményeit a későbbiek során.
Sokféle képességfejlesztő feladatot és gyakorlatot kapnak a gyerekek, többféle szinten, nagyon sokszor választási lehetőség felkínálásával. Így ők maguk dönthetik el, hogy a kihívást jelentő feladatokkal foglalkoznak, vagy a biztonságra törekedve inkább a már meglévő tudásukat erősítik. Nekünk pedagógusoknak kell látnunk, hogy milyen tevékenységekre, feladatokra van szüksége az osztálynak, hiszen ez nemcsak a tanulók tudásától, hanem az adott napi állapotuktól is függ. Fontos tehát, hogy jól ismerjük őket. Így az első időszakban mindkét osztálytanító bent van egész nap a gyerekekkel. A tanulás tanulása mindenkinek közös feladat, ezért amikor egy-egy új feladattípust vagy munkaformát tanítunk, azt együtt csináljuk. Később az önálló munkánál már elágazik, hogy ki mivel foglalkozik.
Differenciálásra a későbbiekben is szükség van. Ez sokféle módon tud megjelenni. A gyermekek képességei, tempója és szükségletei nagyon eltérőek, ezért nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy testreszabott feladatokkal támogassam őket. Ez lehetőséget ad arra, hogy mindenki a saját tempójában haladjon, hogy ne éljenek meg folyamatos kudarcot, vagy ne unatkozzanak. Így jobban tudom segíteni őket a fejlődésükben. Az óráimon többféle differenciálási módszert alkalmazok. A mennyiségi differenciálás során a felkínált feladatok közül a gyerekek a tudásuk, tempójuk, vagy épp az aznapi állapotuk, terhelhetőségük alapján oldanak meg különböző mennyiségű feladatot. A minőségi differenciálás keretében különböző nehézségi szintű feladatok közül választhatnak, így mindenki a saját tudásszintjén dolgozhat. Persze van, hogy valaki szívesen kipróbálna egy nehezebb feladatot, és olyan is, hogy épp pihenni vágyik, és a számára könnyebb feladatot választja. Van lehetőség erre is. Emellett néha megengedem, hogy a munkaformát is maguk válasszák meg: eldönthetik, hogy tanári segítséggel, önállóan vagy párban szeretnének dolgozni. Így mindenki a számára legkomfortosabb módon haladhat
A Rogers Iskolában vannak speciális tantárgyaink melyek pedagógiánk megvalósításához nélkülözhetetlenek. Van olyan, amit kifejezetten kedvelsz?
Nehéz választani közülük, mert mindegyiket másért kedvelem. Reggel jó beszélgetőkörrel indítani a napot, hogy ráhangolódjunk egymásra, a napra. Mindenki elmondhatja, mi történt vele, mi foglalkoztatja, jó átbeszélni, mi fog velünk történni aznap. A sok spontán beszélgetés persze rengeteg mást is tanít: a másikra figyelni tudást, késleltetést, keretek tartását, önkifejezést, lényegkiemelést. A közösség formálódásának is fontos terepe ez a reggeli kör. Ugyanezt erősíti a csoportjáték, ami ezen túl az önismeretet és sok más szociális készség kialakulását segíti. Nem csupán a játék a lényeg, hanem az azt követő beszélgetés, ahol rá tudunk nézni arra, ki hogy érezte magát egy-egy helyzetben, mi volt neki könnyű, mi volt nehéz. Megtanulnak a gyerekek önmagukra nézni, megtanulnak egymásnak visszajelzést adni, és mások visszajelzését fogadni. Nagyon élvezik, amikor egy hosszabb időszakot átívelő keretjátékba foglalt játék sorozatot élnek meg, ilyen a kalózos játék, amit többnyire harmadikban szoktunk végigjátszani az osztályunkkal. Ez minden osztálynál máshogy alakul, nekem pedagógusként egy kihívást jelentő kreatív feladat: az aktuális helyzetre kitalálni a játékos feladatokat, az ő reakciójuk mentén továbbgondolni, hogyan folytatódjon, merre menjen a játék. Nagyon inspiráló az osztályfőnökpárral való közös gondolkodás gyerekekről, helyzetekről. Rengeteg fejlődési lehetőséget rejt számomra is.
A nyílt napokon szokták a szülők kérdezni, hogy van-e fegyelmezetlenség a Rogers Iskolában. Te mit gondolsz erről a kérdésről?
Persze, hogy van, hisz gyerekek vannak itt is, akiket olyan tevékenységekbe kényszerítünk, amik nem mindig egyeznek a vágyaikkal. Még ha törekszünk is rá, hogy gyerekekre szabott, motiváló foglalkozásokat tartsunk, van, hogy ők épp mást szeretnének csinálni. Ez teljesen normális dolog. Jó, ha ezt pedagógusként tudjuk és nem vesszük túl komolyan magunkat. Persze a kereteket meg kell tartani, a tananyagot meg kell tanulni, és a többieket nem szabad zavarni a tanulásban, nem szabad bántani játék közben. Fontos, hogy ezekről sokat beszélgessünk, hogy értsék ezt, és magukénak tudják. Ez persze kicsit lassúbb folyamat, mintha kész szabályokat kapnának, de így tud belsővé válni, így lehet rá hivatkozni.
Éppen ezért én nem fegyelemről vagy fegyelmezetlenségről beszélnék, hanem arról, hogy képes-e a gyermek úgy működni a közösségben, hogy az mindenki számára elfogadható legyen. Ez azt jelenti, hogy ne akadályozza és ne bántsa a többieket abban, amit szeretnének csinálni, és amiért együtt vagyunk az iskolában. Fontos, hogy a gyerekkel meg lehessen beszélni a helyzeteket, hogy tudjon önmagára nézni, és tudjon figyelembe venni, meghallani másokat. Ez persze nem megy mindenkinek azonnal, van, akinek több időre van szüksége ahhoz, hogy ezt megtanulja. Pedagógusként az a feladatunk, hogy ebben segítsük őket, nem az, hogy fegyelmezzünk. Hiszen a valódi fegyelem belülről jön.
Ahhoz, hogy ez kialakuljon, elengedhetetlen, hogy a gyermek érezze a feltétel nélküli odafordulásomat és a bizalmamat. Meg kell tanulnia, hogy egy konfliktus megbeszélése nem róla, mint személyről szól, hanem az adott tettéről. Fontos, hogy megértse: az ő érzései és megélései éppen annyira fontosak, mint a másiké. Ha megkapja ezt a támogatást, akkor nagyot tud ebben változni. Több ilyen gyerekkel találkoztam, aki elsősként nem tudott még azzal sem szembesülni, hogy ő mit tett egy-egy helyzetben, harmadik-negyedikre pedig már képes volt benne maradni egy ilyen megbeszélésben és nem csak meghallotta a másik kérését, de a saját megélését is elmondta.
Milyen családokat vártok a tanítópároddal, Kordé-Jacsó Ritával a 2026. szeptemberében induló első osztályba?
Azt szoktuk mondani, hogy az iskolánknak három pillére van: a gyerek, a szülő és a pedagógus. Az osztály kialakításakor ezért kiemelten fontos szempont, hogy olyan családok érkezzenek hozzánk, akiknek értékrendje és nevelési szemlélete hasonló a miénkhez.
Számomra nagyon fontos a párbeszéd a szülőkkel. Lényeges, hogy meg tudjuk hallani egymást, és tiszteletben tartsuk egymás kompetenciáit. Hiszen más-más helyzetekben látjuk a gyermekeket: a szülő az otthoni környezetben, míg én az iskolai mindennapok során. Ezért fontos, hogy megismerjem, mit tapasztal otthon a szülő, hiszen ez sokat segít nekem az iskolai helyzetek megértésben. De ez kölcsönös kell legyen, a szülőknek is nyitottnak kell lenniük az én szakmai meglátásaim és javaslataim elfogadására. Csak így tudunk közösen a legtöbbet tenni a gyermek fejlődéséért. Fontos, hogy közös nyelvet beszéljünk, hiszen ez az alapja a következő nyolc év eredményes együttműködésének.
Interjú időpontja: 2024. november