Az iskola alapítók Carl Rogers személyközpontú szemléletét választották a működésünk alapjának. A személyközpontú szónak van egy általános jelentése, ami általában valami olyasmit jelent, hogy egy valakire fókuszálva történik valami abban a helyzetben. A mi személyközpontú szemléletünk ettől lényegesen különbözik. Mesélsz erről nekünk?
Iskolánkban Carl Rogers humanisztikus pszichológusnak a személyközpontú szemléletét valósítjuk meg és ez nagyon fontos számunkra. Ez egy kidolgozott koherens szemlélet. Elsősorban a pszichológiában jelent meg, de Rogers alkalmazta ezt az oktatás során is, amikor egyetemistákat illetve középiskolás diákokat oktatott. Ez az, amit az egyik alapítónk dr. Gádor Anna tanult Rogerstől mind pszichológiában, mind az oktatásban.
Van néhány dolog, ami feltétlenül alap ebben a szemléletben. Az egyik az a hitelesség. A hitelesség szól arról, hogy hiteles és érvényes tudnivalókat közvetítünk a gyerekek felé. Szól arról, hogy amikor bemegyünk egy osztályba akkor nem vesszük fel a pedagógus szerep köpenyt, hanem tényleg a mi saját személyiségünkkel vagyunk jelen, ezen keresztül hatunk a gyerekekre és az ő személyiségüket is nagyon figyelembe vesszük.
A másik amit Rogers mondott, hogy nagyon fontos a feltételhez nem kötött odafordulás. Szokták ezt tévesen úgy is fordítani, hogy elfogadás. Ugye az egy nagyon nehéz dolog, hogy mindennel együtt elfogadjuk a másikat, és ez inkább egy szülő-gyerek kapcsolatra jellemző, bár még ott is vannak bizonyos esetben feltételek. Itt a feltételhez nem kötött odafordulásról van szó, ami azt jelenti, hogy amikor a másik felé fordulok és meghallgatom őt, akkor ne a saját gondolataimmal legyek elfoglalva, hanem halljam őt, aki beszél, aki elmondja azt, amit gondol és próbáljam őt érteni.
A harmadik dolog, amiről Rogers beszél, az a bizalom. Rogers abból indult ki, hogy mindenki maga tudja azt, hogy mi a legjobb neki, ő az, aki el tudja dönteni, hogy merre érdemes neki menni, mit érdemes felvállalni, megcsinálni. Más szóval az életének mindenki a maga irányítója és tudója, akik pedig ott vannak vele és kísérik őt ebben a dologban, azok egyfajta facilitáló szemlélettel vannak ott. Támogatják őt abban, hogy felismerje, hogy mi az, amit ő szeretne, mi az, ami neki jó.
Margó, szívesen használod a digitális eszközök által nyújtott lehetőségeket az óráidon. A digitális eszközhasználat az általános iskolában egy nagyon nehéz téma. Nálunk az is egy komoly kérdés, hogy a szociális készségek fejlesztése hogyan valósítható meg az internet világában. Te hogyan gondolkodsz erről?
Itt a Rogersben izgalmas kihívásként tekintünk arra, hogy a gyerekek életében milyen fontossá válik a digitális eszközök használata. Nálunk minden osztályban van smart tábla vagy pedig projektor és használjuk a digitális tartalmakat. Szívesen használunk tableteket az órákon, mert lehet csoportmunka során, vagy differenciálásra is használni. Én legtöbbször QR kódos feladatokat készítek, hogy véletlenül se nyissanak meg más tartalmakat a gyerekek akár egy link beírása vagy egy honlap keresése kapcsán. Számomra nagyon fontos, hogy ott maradjon a tanuláson a fókusz a tabletes oktatásnál. Sokszor van az is, hogy csoportmunkát kérek a gyerekektől, tehát egy tableten ketten, hárman dolgoznak egy adott feladaton. Amikor a gyerekek egymásnak készítenek feladatokat megjelenik az online térben létrehozott tartalom is. Ezzel tapasztalatot szereznek arról, hogy a számítástechnikai eszközök a játék mellett tanulásra, munkára is remekül használhatók.
Természetesen mi is szabályozzuk azt, hogy mikor, mire használhatják a gyerekek az iskolában ezeket az eszközöket. Sőt olyan foglalkozásokat is szervezünk, amikor a gyerekekben igyekszünk tudatosítani, hogyan vannak jelen az online térben, mennyire fontos ezen a területen is az önszabályozás.
A Rogersben a szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztésére ugyanakkora hangsúlyt helyezünk, mint a tantárgyi tanulásra, Az egyik ilyen fontos kompetencia a konfliktusok kezelése. Hogyan történik ez a gyakorlatban?
A szociális kompetenciák fejlesztése átszövi az iskolai élet minden területét, és külön foglalkozás keretében célzottan is zajlik. Első osztályban a közösség építésével kezdünk. A gyerekek elkezdik megtanulni az egymásra való odafigyelést, a közösségi keretek betartását, azt hogy a konfliktusokat hogyan kezeljük.
Erre időkeretünk is van, de ha a helyzet megkívánja, akkor bármelyik órából szánunk időt a dolgok tisztázására. Ahhoz, hogy a gyerekek be tudják fogadni az új ismereteket, fontos a biztonságérzet, amihez az is hozzátartozik, hogy a konfliktusokat megbeszéljük. Ezek leginkább mediált beszélgetések, amelyeken a konfliktus valamennyi szereplője el tudja mondani a saját megélését a helyzetről. Abban segítjük a gyerekeket, hogy meghallják, megértsék mások nézőpontját, aztán saját belátásuk, habitusuk, személyiségük szerint tovább lépjenek a megoldás irányába. Megtalálják a saját megoldásaikat. Eleinte mi, pedagógusok mediáljuk ezeket a beszélgetéseket osztályszinten vagy kis csoportokban, a későbbiekben pedig már gyakran nem kérnek ehhez segítséget a gyerekek.
Mivel foglalkoztál mielőtt az iskolánkba jöttél tanítani?
Ötödik éve vagyok a Rogersben. Pályakezdőként egy csereháti kis, cigányok lakta faluban dolgoztam 9 évig. Nagyon sokat tanultam ebben a közegben. Nem csupán a helyi közösség kultúrájáról, a szegénység sokféle következményéről, hanem a támogató mentoraim segítségével a pedagógiáról, szociológiáról, a holisztikus szemléletről is. Már ekkor találkoztam a Rogers tanáraival és diákjaival. Azóta vagyunk szellemi, szemléleti kapcsolatban. Ezután néhány évig egy gyermekotthon belső iskolájában tanítottam, majd egy budapesti hetedik kerületi általános iskolában. Mindenütt jellemző volt, hogy hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családok gyermekeivel foglalkozhattam. Ezekben az iskolákban is törekedtem arra, hogy azokat a pedagógiai értékeket képviseljem, megvalósítsam, amelyeket itt a Rogersben is a sajátunknak tekintünk.
Milyen gyerekeket várunk a jövő tanévben induló első osztályba?
Ami nagyon fontos számunkra, hogy melyik az a 20-22 gyerek, akik jól fognak tudni együttműködni. Már a kezdetektől fogva csoportot építünk, mert amikor a rogersi személyközpontúságról beszélünk akkor csoportokban is gondolkodunk. Hogy kiknek ajánljuk az iskolát azt nagyon nehéz megmondani. Azoknak, akik kellőképpen érettek a saját koruknak megfelelően. Elsősorban szociális érettségre gondolunk, nem feltétlenül kognitív érettséget várunk. A tanulási problémákkal, nehézségekkel, lassúsággal könnyen megküzdünk. Viszont az a légkör, amit mi itt teremtünk igényli, hogy a gyereknek legyen belső motivációja, hogy akarjon és tudjon felelősséget vállalni a saját folyamataiért, hogy átlásson dolgokat, hogy amikor választási helyzetbe kerül akkor tudjon dönteni akár segítséggel, de tudjon dönteni. Ezekhez kell egyfajta érettség. Az is fontos lehet, hogy a gyermek tudjon mit kezdeni a viszonylag tág keretekkel mert vannak gyerekek, akiket a tág keretek elbizonytalanítanak.
Végül, de nem utolsósorban, mi az, amit legjobban szeretsz a Rogersben?
Nehéz választani. Nagyon szeretem, hogy közösségként működik az iskola. Ennek a közösségnek a tanárok, a tanulók és szülők is tagjai. Hogy számíthatok arra, lesznek, akik csatlakoznak az ötleteimhez és én is tudok csatlakozni mások kezdeményezéseihez. Nincs versengés. Szeretem ezt a légkört.
Interjú időpontja: 2022. december 10.