Legtöbbször nehéz ez az időszak a gyermekeknek és a szülőknek is.
A kicsiknek azért nehéz, mert egy idő után egyedül kell maradni: anya nélkül, a nagyoknak meg azért, mert olyan nehéz ott hagyni a gyereket idegen környezetben, kicsit lefelé görbülő szájjal. Janikovszky Éva így fogalmazta meg: "Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni. Mert így van ez, hogy az ember örül is, meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az - rang és tisztesség! -, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az "óvodásöntudat" - és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival."
A Rogers Óvodában a beszoktatás idejét a szülőkkel egyezetve a gyerek igényeihez igazítjuk: van, akinek 1-2 nap elegendő, másoknak két hét is kevés. Az első hónap leginkább arról szól, hogy az új gyerekek megismerkednek az óvodai élettel: megtanulják az óvodai szokásokat, megismerkednek a többi gyerekkel és velünk, óvónőkkel. Fontos, hogy kialakuljon egy bizalmi kapcsolat, hogy biztonságban érezzék magukat, tudják, hogy számíthatnak ránk. Ez egy olyan folyamat, ami sokszor nem könnyű gyereknek, felnőttnek egyaránt. A szülők abban tudják segíteni őket, ha elfogadják az ő érzéseiket ezzel a helyzettel kapcsolatban: rendben van, ha sírnak, ha félnek, ha szoronganak. Idővel megtapasztalják, hogy anya nélkül is van élet, kialakulnak baráti kapcsolatok, izgalmas játékhelyzetekbe kerülnek, és meg lesz az a tudásuk is, hogy anya ugyan most nincs itt, de jön értük. Mi óvók akkor tudunk közelebb kerülni a gyerekekhez, ha a szülő az ovikezdésre készen áll apró lépésekkel hátrébb lépni. Ehhez elengedhetetlen, hogy köztünk, felnőttek közt is kialakuljon a bizalom. Ezért is ismerkedünk, játszunk közösen a csoportban, vonjuk be a szülőt a napi rutinunkba.
Mivel nálunk vegyes korúak az óvodai csoportok, így a régi gyermekeink a beszoktatási folyamatban fontos szerepet töltenek be. Ők azok, akik már mindent tudnak, ismernek. Segítenek az újaknak: mondják, mutatják mit hogyan lehet, kell csinálni. Ettől ők boldogok, hiszen ők a nagyok. Közösséggé alakulást most csak elkezdeni tudjuk. Ez egy folyamat, amiben mindannyian részt veszünk: szülők, gyerekek, mi óvónők. Mi bízunk magunkban és ennek fényében izgalommal várjuk az új évet, amivel megajándékozzuk egymást és magunkat.
A kicsik megsegítése érdekében az első, heteken át tartó téma lehet óvodánkban a "jel projekt", vagy valamilyen velük kapcsolatos téma például: kedvenc meséjük, figurájuk, családjuk. Ezeknek az a lényege, hogy minél többet megtudjunk egymásról.A jel projekt például azt jelenti, hogy minden nap van egy kiválasztott óvodás és az ő jeléhez kapcsolódik az adott nap tevékenysége. Nem feltétlen a jelről szól, hanem arról a kisgyerekről, akihez a jel tartozik. Ezért a szülőktől azt szoktuk kérni, hogy olyasmivel készüljenek, ami által a gyerekek megmutathatják önmagukat. Ilyenek például a fényképek. Ezek segítségével a gyerekek szívesen mesélnek magukról, családjukról, élményeikről. Volt olyan kislány, aki a kedvenc zenéjét hozta be és a lányok közösen balettoztak rá.Emellett folytatódik az ismerkedés egymással és az óvodával, ezt csapatépítő játékokkal is segítjük. Elkészítjük a csoport tablót is. Aztán tovább ismerkedünk az óvodai élet szokásaival, szabályaival játékos formában, mondókákkal, mesékkel, versekkel egybekötve.