Szakmai blog
Rogers Iskola és Óvoda

Lipták Erika előadása közösségalakításról, bizalomépítésről, konfliktuskezelésről a negyedik osztályban.

Az Értéktér szervezésében került megszervezésre "A kölcsönös bizalom és a közösségi értékek nevelése óvodás és kisiskolás korban" című workshop. Igazgatónk, Lipták Erika, is a felkért hozzászólók között volt. Az Értéktér egy olyan nyílt kezdeményezés, amelynek a résztvevői hazai társadalomkutatók, gazdasági szakemberek, civil értelmiségiek, akik folyamatos konstruktív diskurzussal igyekeznek hangot adni szakmailag megalapozott érvelésüknek.

A workshopon a résztvevők négy témában próbálták megválaszolni a közösségek és a gyerekek viszonyában felmerülő kérdéseket és problémákat:

  1. A szociális kompetenciák (bizalom, szociabilitás, kooperáció) fejlesztése – szekcióvezető Dr. Ranschburg Jenő
  2. Konfliktuskezelés, mint szociális kompetencia – szekcióvezető Dr. Szekszárdi Júlia
  3. Csoportban élni és tevékenykedni – szekcióvezető Dr. Vekerdy Tamás
  4. Közösségnevelés – Média – szekcióvezető F. Várkonyi Zsuzsa

Lipták Erika előadása: A résztvevők szerepe a közösség alakításában, szabályalkotás, konfliktuskezelés  

A 2010-ben 21. éves Rogers Iskolában dolgozom, idén a 20. tanévemet kezdem itt. Amikor elvégeztem a gyógypedagógiai tanárképző főiskolát, még úgy gondoltam, hogy nem fogok iskolában tanárként dolgozni. Nagyon rossz tapasztalataim voltak: a merev szabályok, az osztályzások igazságtalansága, a fegyelmezési szokások, a pedagógusok türelmetlensége... Amikor erre az iskolára rátaláltam, úgy éreztem, ez valami más, itt lesz elég kihívás számomra. Hamarosan kiderült, hogy nem csak egy munkahelyet találtam, hanem olyan életteret, amiben én önmagam lehetek, olyan amilyen vagyok, nem kell a tanárok jelképes köpenyét nap mint nap magamra húzni, nem kell számomra elfogadhatatlan eszközökkel fegyelmezni, és még sok minden mást sem, ami miatt nem akartam tanítani. Lehet viszont beszélgetni, együtt gondolkodni, új dolgokat kipróbálni, a gyerekeket partnernek tekinteni az őket érintő dolgokban, és ezekkel együtt néha hibázni is.

Amikor egy kisgyerek elkezdi nálunk az iskolát, akkor ő is ebbe az új, izgalmas élettérbe lép be, előtte sok-sok lehetőséggel, de ahhoz, hogy ezt valóban megélhesse, fontos, hogy biztonságban érezze magát, beleszólhasson az őt érintő helyzetekbe, és később maga is alakítója legyen közös életünknek az osztályban, tehát valódi tagja legyen a közösségünknek. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Ez egy hosszú, minden nap minden percét érintő folyamat, aminek én csak egy részét fogom bemutatni az általunk népgyűlésnek nevezett óra példáján.  

A körülmények, amik életre hívták a népgyűlést

Az osztályunk negyedikes lett. Ebben a tanévben egy új órát vezettünk be, amit népgyűlésnek neveztünk el. Az iskolában már az első osztálytól beszélgetőkörrel kezdıdik a nap. A gyerekek életkorától, szociális fejlettségétől, igényeiktől függően évfolyamonként más-más feladata van ezeknek a napindító beszélgetéseknek. Három év alatt a gyerekek a beszélgetőkörben sok tapasztalatot szereztek az önkifejezés, önérvényesítés mellett az egymásra figyelés, meghallgatás, elfogadás terén is. Folyamatosan tanulták ezeket. A beszélgetőkörön vetettük fel az életünket érintő mindenféle kérdéseket, megbeszéltük a közös terveket, egyéni ötleteket, következő programokat. A problémákra együtt kerestük azt a megoldást, ami mindannyiuk számára elfogadható. A gyerekek önállóságának növekedésével szükségét éreztük, hogy több lehetőséget adjunk az ő elképzelésüknek a helyzetek kezelésében. Úgy gondoltuk, hogy ha ők keresik és maguk találnak rá a megoldásra, az sokkal hatékonyabban működik, mint az általunk felkínált lehetőségek, ezért azok meg- vagy betartása is könnyebb lesz. A népgyőlés céljai között szerepelt a konfliktuskezelési technikák tanulása, gyakorlása; az osztály életében, a kapcsolatokban zajló változások, rossz érzések feldolgozása; az iskola alapértékeinek közvetítése, belsıvé válásának segítése és az iskolai életük alakítása saját elképzeléseik alapján. A forma azért is adekvát a 4. osztályban, mert ebben az évben az ókori görög kultúrkörrel foglalkozunk, heti 2 órában külön is, és a vizuális és az irodalom órák egy részén is. A kölcsönös bizalom és a közösségi értékek nevelése óvodás és kisiskolás korban  

Népgyűlés a negyedik osztályban

Népgyűlés, hetente egyszer, egy órában volt. Úgy kezdődött, hogy a falra kitettünk egy papírt, amire a hét során mindenki felírhatta, hogy milyen témák napirendre tűzését kéri. A témák kijelölésében tehát nagyon támaszkodtunk a gyerekek igényeire. Tehettük ezt, mert negyedikben az elızmények miatt már jól működött az a közösségi kontroll, hogy ha valaki olyan témát szeretett volna behozni, aminek nem a megfelelő helye ez az óra, akkor „ez nem ide való” mondták a gyerekek. A népgyűlés óráján először vezetőt/moderátort választottunk. A legelső alkalommal közösen összegyűjtöttük, mi a dolga a népgyűlés vezetőjének. A népgyűlés vezetıjének mindenki jelentkezhetett, kipróbálhatta magát. Csak egy feltétel volt, amiben megegyeztünk, hogy aki személyében érintett volt valamelyik felvetésben, ne legyen koordinátor. A népgyűlés általános menete a következı volt: A megválasztott vezetı felolvasta a témát, aki ezt felírta, részletesen kifejtette, majd a többiek reagálhattak rá. Ha mindenki szólt, aki akart, megoldási javaslatokat kért a vezetı, majd szavazásra tette fel az ötleteket, a többségi szavazatot kapó megoldás újra kimondódott és jegyzıkönyvbe került. Ez a folyamat történt az összes felírt témával. Természetesen nem mindegyik téma végen volt egyértelmően megfogalmazható döntés. Néha egy- egy téma olyan heves vitát váltott ki, hogy az órán csak azzal az egy problémával tudtunk foglalkozni. Mi felnıttek a gyerekekkel azonos jogú polgárok voltunk. Ugyanúgy jelentkezéssel kértünk szót a vezetıtıl és csak akkor beszéltünk, ha szót kaptunk, szavazáskor is annyit értünk, mint a gyerekek.  

A népgyűlés fogadtatása

Az iskolánk szellemiségéből, gyakorlatából adódóan nem volt új a gyerekek számára az, hogy egy-egy helyzettel kapcsolatban megkérdeztük a véleményüket, hogy ők javasolhattak szabályokat. Mégis nagyon fontos volt számukra, hogy most egy egész órát szánunk arra, hogy az őket foglalkoztató dolgokról beszéljünk. Az igazi újdonságot az jelentette számukra, hogy vezetője lehetnek egy ilyen megbeszélésnek. Minden alkalommal átélték, milyen nehéz feladat ez, hogy rajtuk is múlik a megoldás sikere. Erős személyiségfejlesztő hatása volt ennek a szerepnek, nem csak a kommunikáció és a konfliktus megoldás területén. A gyerekek nagyon szerették ezt az órát. Bátran használták a gondjaik megbeszélésére, készülnek rá. Ha nem sikerül valamit megoldani egymás között, megbeszélték, hogy „felírják a népgyűlésre”. Előre tervezgették, hogy vezetői szerepet vállalnak, ha nem lesznek érintettek a témákban. Megbeszélték, kinek hogyan sikerült moderálni az előző alkalommal. A vezetők igényelték a visszajelzéseket. Hiszünk abban, és ezt a tapasztalatunk is alátámasztja, hogy a belülről jövő megoldások - azok, amikhez a gyerekek egy út végig járása útján eljutottak- igazán mérvadóak számukra, mert azt értik, és ezért végig is tudják vinni.

A népgyűlés hatásai, eredményei

A népgyűlés hatása hamarosan tapasztalható volt az osztályunkban, kevesebb volt a személyes konfliktus, és az kevésbé fajult el, hamarabb megoldották – nélkülünk is. A gyerekek könnyebben eljutottak a mindkét fél számára elfogadható megoldásig. Az órai munka a közösen kidolgozott következményeknek köszönhetően gördülékenyebb volt. Az előző évek beszélgetőkörei és konfliktuskezelési módszerei fontos kommunikációs alapokat és tapasztalatot jelentettek a gyerekeknek ahhoz, hogy önállóan vállalni tudják népgyűlés-vezető szerepét. Iskolánkban a tanulásban és a közösségi életben folyamatosan képviseljük azt, hogy a felelősség megoszlik a gyerekek, a pedagógusok és a szülők között. Ilyen módon a gyerekek is felelősek a saját és közös dolgokért, tetteikért. Várjuk is, hogy a korosztályuknak megfelelő mértékben vállalják ezt fel, amikor nem készítik el a feladatukat, amikor megbántanak valakit, amikor... Azt gondoljuk, hogy ez a szemlélet a közösségi élet alakításában biztonságérzetet ad minden résztvevőnek, erősíti a tagok bizalmát egymás iránt, és arra serkenti őket, hogy tevékeny résztvevői legyenek a saját közösségüknek.  

 

További cikkek