A családban sokszor rémálom a bevásárlás gyerekekkel. Hogyan lehet felkészülni erre a helyzetre?
A családban a szülők rémálma, amikor a gyerek a bevásárlás kellős közepén a sokadik "anya, ezt vegyük meg" dolgot hozza oda, esetleg a kérését egy kis sírással is nyomatékossá teszi. Hogyan lehet felkészülni az ilyen helyzetekre? És ha már kialakult a helyzet, hogyan reagáljon ilyenkor a szülő? A témáról közölt cikk írója Dr. Gádor Anna pszichlógus, a Rogers Iskola alapítója.
Sorban állok az élelmiszerboltban. Egy anya két kisgyerekkel közeledik a pénztárakhoz. A nagyobbik ötéves forma fiú, a kisebbik talán hároméves kislány. A mama tolja a telerakott kocsit, közben terelgeti a két gyereket, néha a kisebbiknek megfogja a kezét. Látszik, hogy gondterhelt, szeretne túl lenni a bevásárláson. A fiú menet közben meglátja a nyalókákat, elvesz egyet, készül betenni a kocsiba, „Anyu, ezt vegyük meg!” felkiáltással.
- Nem, nem veszünk nyalókát! – mondja az anyja és elveszi a nyalókát, visszateszi a polcra.
- De anyu, vegyük meg! – nyafog a fiú, de nem veszi vissza a polcról.
- Mondtam, hogy nem, vettem kekszet, Túró Rudit, majd otthon kapsz azokból! – feleli az anya.
- De sosem veszel nyalókát, pedig Dani mindig kap, amikor vásárolnak! – mondja a fiú és hirtelen újra leveszi a nyalókát, szorongatja.
- Nem érdekel Dani! Már százszor megmondtam, hogy tönkreteszi a fogadat, nem és kész!
- Soha nem kapok meg semmit, amit szeretnék! – vágja rá a fiú és már bömböl.
Az anya mérgesen elveszi tőle a nyalókát és visszadobja a polcra. A kicsi lány ijedt képet vág, de csöndben van. Az anyát nagyon zavarja, hogy feltűnést keltenek, riadtan és ingerülten csitítja a fiút, aki egyre hangosabb és láthatóan nem készül abbahagyni a sírást.
- Veled nem lehet egy boltba bemenni – veszekszik vele fojtott hangon és nagyon ingerülten az anya.
A sorban állók némelyike sorstárs, érti a helyzetet és figyel. Mások némileg elítélőleg szemlélik a jelenetet, egy idősebb nő rászól az anyára: miért hagyja így üvölteni azt a gyereket? A pénztáros faarccal üti be a tételeket a gépbe, az anya kapkodva fizet és kiviharzanak az előtérbe.
Elképzelem ezt a jelenetet máshogy:
A fiú menet közben meglátja a nyalókákat, elvesz egyet, készül betenni a kocsiba.
- Még mindig itt vannak a nyalókák, ugye? – kérdi az anya.
- Persze, a múltkor is ezen a polcon voltak – feleli a fiú és beteszi a kosárba a kiválasztott darabot. Az anya megáll a kocsival, ránéz a fiúra, kiveszi a nyalókát a kosárból és fogja, nézegeti.
- Nagyon csábító, csupa cukor, édes, igaz? Vagy savanykás kicsit? De régen ettem nyalókát!
- Te szereted a nyalókát? – kérdi a fiú.
- Amikor kicsi voltam, én is szerettem. De aztán túl édes lett nekem, és most már féltem a fogaimat is. Helyette…várjál, mit is ehetnénk helyette?
- De én nyalókát akarok! – erősködik a fiú.
- Persze, nagyon vonzó, sok gyerek eszik az oviban ilyent, ugye? De mit is ehetnénk helyette, ami mind a hármunknak ízlene, finom és akkor együtt ehetnénk? A fiú vívódik, nézi az anyját, aki türelmesen és várakozóan figyeli, és azt sugározza, hogy nyalókát nem fogunk venni – de helyette valami mást, amit együtt kitalálunk, igen.
Aztán felragyog az arca:
- Tudod, mit, anya? A múltkor nézegettük az új, marcipános Túró Rudit! Kóstoljuk meg most!
- De jó ötlet! Vegyünk apának is, vagy csak hármat?
- Vegyünk neki is. Ha még sem kéri, majd mi megesszük, igaz?
Összenevetnek, megkeresik a marcipános Túró Rudit, és elkocognak a pénztárak felé.
Na persze könnyű ezt így leírni! – mondja a kedves olvasó, micsoda idilli kép. Megtörténhet ez a változat? Miért ne? Nézzük meg, miben különbözik a két megoldás. Az elsőben az anya azonnal nem-mel reagál, ami a fiúnak azt jelenti: a szándéka, a vágya nem valósulhat meg. Az átgondolás, a megbeszélés momentuma hiányzik a helyzetből, pedig akkor arra is szükség lehet, ha ez a helyzet már nagyon sokszor előfordul.
Az anya a második jelenetben sem készül megvenni a nyalókát, de a "nem" el sem hangzik. Megáll, figyel és beszélgetést kezdeményez. A fiú azt érezheti, hogy figyelmet és megértést kap, az anya érti a vágyát. Teljesíteni nem szeretné, azt is elmondja, hogy miért, de kereshetnek együtt megoldást.
Az első helyzetben az anya és fia azonnal ellenfelek lesznek, a másodikban az anya biztosítja a partneri egyezkedést. Mindkét anyafigura határozott, nem enged az elveiből és elképzeléséből, kontrollálja a helyzetet. De a másodikban ott a megértés és utána az áthidaló megoldás felkínálása. A fiú ezt végül is örömmel el tudja fogadni, a helyzet elsimul, az anya és fia közti kapcsolat nem rongálódik, hanem tovább épül. Még a külső szemlélő is megnyugszik, nem hogy a szereplők maguk!