Dr. Gádor Anna pszichológus, a Rogers Iskola alapítója a karácsonyi mese-világról írta le gondolatait.
A szülők gyakran keresnek meg minket azzal a kéréssel, hogy mit mondjanak a gyerekeknek: ki hozza az ajándékot? Milyen legyen az ajándék? A karácsony sok ehhez hasonló kérdést vet fel. Dr. Gádor Anna pszichológus, a Rogers Iskola alapítója a karácsonyi mese-világról írta le gondolatait.
Eljött a december, havat hozott, ködöket, hideget, igazi tél lett. Gyerekkori várakozások futnak át az emberen, jön a Mikulás, aztán, a nagyon várt téli szünettel együtt, elérkezik a karácsony. Szüleim a nappaliban díszítik a karácsonyfát, mi a bátyámmal óriási izgalomban várjuk a harangszót, amikor bevonulhatunk. Égnek a gyertyák a félhomályos, amúgy nagyon ismerős, de most ünnepien átalakult szobában, ott ülnek a nagyszüleim, a fán csupa dió, ezüst szál, magunk készítette dísz, a fa alatt a rejtélyes csomagok. A konyhában már sül a rácponty, a hal egy-két napig a kádban úszott, amiről most igyekszünk elfelejtkezni. A napot még ünnepélyesebbé teszi számunkra, hogy a nyáron eltett cseresznyekompótot ezen a napon szabad kinyitni, bátyám és én egyenlően elosztva kapjuk meg a tetején lévő, elszáradt különleges szemeket. Fények, rituális étkezés csupa finomsággal, együttlét, ajándékok, odakint hó és hideg, idebent meleg és jó. A szülők mesélnek a gyerekeknek, egészen kis koruktól kezdve és a mesékben megjelenik a család gondolkodásmódja, benne a karácsony története és jelentése. Nem kell hozzá tanács, mit is mondjunk, hiszen bennünk van és azt adjuk át.
Nehéz helyzetbe akkor kerülhet a gyerekünk, ha a maga szép, színes elgondolását és érzéseit mesélve, továbbadva, váratlanul elutasító, netán gúnyolódó reakciókat kap. Mert összetalálkozik egy másik gyerekkel vagy egy közösséggel, ahol mást tartanak az ünnepről. Hogyan tudjuk megvédeni a gyerekünket ettől a nagyon rossz, romboló élménytől?
Azt gondolom, úgy, ha a mi világot teremtő mesénk mellé elég hamar hozzátesszük azt is: mi így gondoljuk, ebben hiszünk, mások gondolhatnak mást, hiszen mindenki maga építi fel a saját világképét. Ha a gyerekünknek kis korától természetes ez a gondolat és viszonyulás, a rossz élményét maga is tudja enyhíteni. Elmondhatja a gúnyolódónak - főleg, ha kap hozzá felnőtt támogatást, - hogy ő így tudja, de szívesen meghallgatja a másikét. Ha erre nincs mód és zokogva jön haza, számol be az őt ért sérelemről, beszélgetésünkben lesz alap arra, hogy feldolgozzuk ezt a helyzetet is.