Szakmai blog
Rogers Iskola és Óvoda

Klein Sándor, Soponyai Dóra: A tanulás szabadsága Magyarországon

1989-ben dr. Gádor Anna iskolánk alapítója adott kezünkbe egy könyvet, amelynek szerzője Carl Rogers volt, s címe A tanulás szabadsága a 80-as években. Talán nem véletlen a most megjelenő könyv címének hasonlósága - Klein Sándor, Soponyai Dóra: A tanulás szabadsága Magyarországon -, hisz az egyik szerkesztője Klein Sándor Rogers tanítvány volt, s mai napig a humanisztikus pszichológia egyik élen járó képviselője.  

A könyv bemutatóján járt Vesztergombi Krisztina (aki az óvodánkban és iskolánkban is szülő), az ő gondolataival ajánljuk a könyvet.  

Engem elsősorban a kisiskolás korosztály érdekel. Itt vannak érdekeltségeim. A mai könyvbemutatón felülreprezentált volt a középiskolás alternativitás. Elsősorban azért, mert a „kerekasztal-előadás” második felében jövőre érettségiző diákok érkeztek az AKG-ból, a Zöld Kakas Líceumból és a pesthidegkúti Waldorf iskolából. Az ő jelenlétük meghatározó élménye lett a könyv bemutatójának, de nem volt ez baj, sőt! Nagyon megérte látni, hallani őket.  

Először, mint a világ legtermészetesebb dolgát hallgattam magabiztos, összeszedett és nyugalmat, önismeretet sugárzó, választékosan megfogalmazott történeteiket, válaszaikat a kérdésekre, véleményüket. Aztán rájöttem: ez nem is olyan általános, és hogy hoppá, én ismerem ezt, természetes számomra, mivel a Rogers Általános Iskolában és az Óvodában is a gyerekeim (saját korosztályuknak megfelelően persze) ugyanerre képesek. De akik még „kívülről” nézve ülnek ott, azt is hihetik, hogy kiválogattak néhány extrém esetet. Én viszont tudom, látom, hogy a humanisztikus elveket valló pedagógia ezt teszi a gyerekekkel. Önmagukká válnak. Mostanáig még nem találkoztam középiskolásokkal, akik alternatív iskolákban nőttek fel, éltek, tanultak. A mai könyvbemutatón mindennél meggyőzőbb hatása volt minden jelenlévőre hiteles és korukat meghazudtolóan határozott, okos jelenlétük, mert lassan mindenki eljutott a felismerésig: az alternatív pedagógiákkal ezt lehet elérni. Ide lehet eljutni. Íme, az alternatív, vagy személyközpontú pedagógiák eredménye és az ezt valló, vállaló pedagógusok jutalma egyben: boldog, vidám, okos, önazonos, bátor fiatal emberek, teli energiával, önmagukba vetett hittel, akik ha nem is tudják milyen kihívások várnak rájuk a jövőben, az iskolában felvérteződtek a tárgyi tudáson túl valami sokkal fontosabbal és derűsen állnak a feladatok elébe.

Az történt ezekkel a fiatalokkal, ami történik itt a „mi” Rogersünkben is a kisgyerekekkel. Az egyik diák, Andris ezt így mondta: az a jó, hogy ha kell, széllel szemben is tud már haladni, mert az iskolában kapott a kezébe evezőket és kormánylapátot is.

A könyv szerzői vagy interjúalanyai olyan pedagógusok, pszichológusok, tanácsadó segítők, akik folyamatosan, akár évtizedek óta benne élnek valamelyik intézmény hétköznapjaiban. Ismerik gondjait és örömeit, részt vesznek a jelen és a jövő alakításában. Aki szeretne bepillantást nyerni abba a munkába, aminek eredményeképpen a gyerekek olyanokká válnak, ahogy Vesztergombi Kriszta leírta, forgassa a könyvet, válassza ki a számára fontos írásokat!

 

További cikkek