Kompetencia alapú oktatás - olvassuk az újságokban, halljuk nap mint nap. Mit is jelent valójában?
A kompetencia olyan használható tudás, ami eredményessé tesz minket. Olyasmi, amit nemcsak „tudunk”, hanem alkalmazni is képesek vagyunk.
Egyre gyakrabban találkozunk ezzel a kifejezéssel: kompetencia alapú oktatás. Olvassuk cikkekben, halljuk szakmai beszélgetésekben, megjelenik az iskolák bemutatkozásában. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Miért lett ennyire fontos, és mit ad valójában a gyerekeknek? A kompetencia fogalmára nincs egyértelmű definíció, de egyre inkább kialakulóban van egy közmegegyezésen alapuló értelmezése. Legtömörebben talán úgy fogalmazhatunk: a kompetencia nem pusztán tudás, hanem használható tudás. Olyan belsővé vált képesség, amely segít eligazodni a világban, döntéseket hozni, problémákat megoldani. Olyasmi, amit nemcsak „tudunk”, hanem alkalmazni is képesek vagyunk. A jelenleg érvényben lévő Felnőttképzési Törvény úgy fogalmaz, hogy a kompetenciák tudják képessé tenni a személyt egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére.
Ha visszagondolunk a saját iskolai élményeinkre, sokunknak ismerős lehet az érzés: miért kell ezt megtanulnom? Miért kell nekem számtani sorozatokkal bíbelődni, amikor művészettörténésznek készülök? Vagy mi közöm van Tinódi életművéhez, amikor a Műszaki Egyetemre matematikából fogok felvételizni? És ki ne emlékezne arra, amikor egy dolgozat előtt gyorsan „bemagolt” néhány adatot – csak addig tartson ki, aztán nyugodtan el is felejthető.
A kompetencia alapú oktatás éppen ezen szeretne változtatni. Nem az a célja, hogy a tudás információk halmaza legyen, hanem hogy értelmet nyerjen. Hogy a gyerekek lássák: amit tanulnak, az kapcsolódik az élethez.
Mert a matematika nem csak feladatlapokból áll: a tizedes törtek értelmezése nélkül nem értjük meg, hogy mi van a gáz- és villanyszámlán. A történelem nem csak évszámok sorozata: segít megérteni a jelen eseményeit. A kémia nem csak képletek gyűjteménye: segít eligazodni a mindennapi anyagok világában. A fizika pedig nem csak elmélet: a fizika órán tanultak a segítségünkre vannak például akkor is, amikor a hátrafelé parkolást próbáljuk elsajátítani. De mindez csak akkor válik valódi tudássá, ha az iskolában ezeket úgy tanítják, hogy megláttatják velünk az összefüggéseket a dolgok között. Másfelől, nem elég az összefüggéseket megláttatni, a legjobb, ha ki is próbálhatjuk, megtapasztalhatjuk, felépíthetjük magunk. Ezért fontos, hogy az iskolában a gyerekek ne csak a padban ülve, a tanárt hallgatva, majd otthon a könyvet elolvasva tanuljanak.
Gondoljunk bele: mi hogyan tanulunk a leghatékonyabban? Ha elmondjuk hangosan. Ha leírjuk. Ha lerajzoljuk. Ha kipróbáljuk. Egy receptet sem úgy jegyzünk meg igazán, hogy elolvassuk – hanem úgy, hogy elkészítjük. Biciklizni sem könyvből tanulunk. Miért gondolnánk, hogy a tudományok másképp működnek? Felnőttként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindez csak a kisgyerekekre igaz – hiszen ők úgysem tudnak sokáig egy helyben ülni... De ez nem így van. A tapasztalat minden életkorban kulcsfontosságú. Nemcsak a kisgyerekeknek van szükségük mozgásra, felfedezésre, próbálkozásra – hanem a nagyobbaknak és a felnőtteknek is. Amit saját élményként élünk meg, azt értjük meg igazán, és arra emlékszünk a legtovább. Egy érettségi tétel, amit megvitattunk, átgondoltunk, akár el is játszottunk, sokkal mélyebben rögzül, mint amit csak elolvastunk.
A kompetencia alapú oktatásnak van egy másik, legalább ennyire fontos eleme: a tudás megosztásának képessége.
Hiába értünk valamit, ha nem tudjuk elmondani. Hiába van jó ötletünk, ha nem tudjuk képviselni. Hiába látunk meg lehetőségeket, ha nem merünk élni velük. Ehhez pedig további készségekre van szükség:
- önismeretre (tudom-e, miben vagyok jó, mire vagyok képes?)
- kommunikációra (el tudom-e mondani, amit gondolok, jól fogalmazok, vagy zavarba jövök, ha beszélni kell?)
- helyzetfelismerésre (felismerem a helyzeteket, tudok élni az elém kerülő lehetőségekkel?)
Ezek azok a kompetenciák, amelyek gyakran háttérbe szorulnak az iskolában – pedig az életben kulcsszerepet játszanak. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik kiváló tanulmányi eredményekkel rendelkeznek, mégsem találják a helyüket. És olyanokat is, akik talán kevesebb „lexikális tudással” bírnak, mégis sikeresek, mert tudják, hogyan kommunikáljanak, hogyan alkalmazkodjanak, hogyan használják azt, amit tudnak.
A gyerekeinket nem pusztán az iskolai jó eredményeik teszik majd sikeressé. Ha körülnézünk egy könyvesboltban, rengeteg olyan könyvet találunk, amelyek azt ígérik: segítenek sikeressé válni. Ezek jelentős része valójában olyan kompetenciákat próbál fejleszteni, amelyeket már gyerekkorban érdemes lenne megalapozni. Miért ne kezdhetnénk el ezt korábban? Adjunk a gyerekeinknek valóban használható tudást. Tanítsuk meg őket együttműködni, kommunikálni, gondolkodni, kérdezni, kísérletezni. Segítsük őket abban, hogy felismerjék a helyzeteket, és merjenek élni a lehetőségeikkel.
Ebben nemcsak az iskola, hanem a család szerepe is óriási. És éppen ezért különösen fontos az iskolaválasztás is. A gyerekek életük jelentős részét az iskolában töltik – ott tanulják meg, hogyan működik a világ, és hogyan működnek benne ők maguk. Amikor iskolát választunk érdemes tehát megnézni nemcsak azt, hogy mit tanítanak, hanem azt is, hogy hogyan. A kompetencia alapú oktatás nem egy divatos kifejezés. Sokkal inkább egy szemlélet: annak felismerése, hogy a tudás akkor válik igazán értékké, ha használni is tudjuk. A használható tudás megszerzése, a szociális kompetenciák fejlesztése kisgyermek kortól – talán ez az, ami a leginkább segítheti a gyerekeinket abban, hogy később magabiztosan, rugalmasan és sikeresen álljanak helyt az életben.
