Kompetencia alapú oktatás - olvassuk az újságokban, halljuk nap mint nap. De mit is jelent ez?
A kompetencia olyan használható tudás, ami eredményessé tesz minket.
Tudjuk, hogy nagyon fontos. Tudjuk, hogy sok szó esik róla mostanában. De miért is? Mit is jelent ez? A kompetencia fogalmára nincs egyértelmű definíció, de egyre inkább kialakulóban van egy közmegegyezésen alapuló értelmezése. Az egyik megfogalmazás szerint a kompetencia olyan bennünk lévő tudás, melynek a segítségével sikeresen meg tudunk oldani problémákat. A jelenleg érvényben lévő Felnőttképzési Törvény úgy fogalmaz, hogy a kompetenciák tudják képessé tenni a személyt egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére.
Mindannyian emlékszünk azokra a pillanatokra, amikor az iskolában azt éreztük: miért kell ezt nekem megtanulni? Miért kell nekem számtani sorozatokkal bíbelődni, amikor művészettörténésznek készülők? Vagy mi közöm van Tinódi életművéhez, amikor a Műszaki Egyetemre matematikából fogok felvételizni? Aztán biztosan sokaknak van olyan élménye, hogy este vagy reggel gyorsan még bevágtuk azt a négy évszámot és néhány nevet, még gyorsan elolvastuk az anyag vastagon szedett részeit – mindegy, csak a dolgozatig kitartson, csak addig emlékezzünk valamire, aztán el is lehet felejteni.
A kompetencia alapú oktatás célja az, hogy a tudás ne pusztán információk halmaza legyen.
Láttassuk meg a gyerekekkel, hogy mit mire lehet felhasználni az életben. A tizedes törtek értelmezése nélkül nem értjük meg, hogy mi van a gáz- és villanyszámlán; a történelem átlátása nélkül nem értjük, hogy mit ír az újság a mai helyzetről; a kémiai reakciók ismerete nélkül csak azt tudjuk, hogy a flakonra rá van írva, hogy vegyszer - de nem árt, ha azt is tudjuk, hogy mit mivel szabad használni; a fizika órán tanultak a segítségünkre vannak, amikor a hátrafelé parkolást próbáljuk elsajátítani. Persze mindez csak akkor segít nekünk, ha az iskolában ezeket úgy tanítják, hogy megláttatják velünk az összefüggéseket a dolgok között. Másfelől, nem elég az összefüggéseket megláttatni, a legjobb, ha ki is próbálhatjuk amit lehet! Ha megtapasztalhatjuk, felépíthetjük magunk. Ezért fontos, hogy az iskolában a gyerekek ne csak a padban ülve, a tanárt hallgatva, majd otthon a könyvet elolvasva tanuljanak.
Mi magunk hogyan jegyezzük meg a dolgokat? Például hangosan megismételjük. Vagy leírjuk, lerajzoljuk, lejegyzeteljük. Ha már meg is főztük az új receptet, biztosabb, hogy legközelebb jobban fogunk rá emlékezni, amikor tanácsot kérnek tőlünk az ügyben, hogy a sót vagy a paprikát kell-e előbb beletenni. Biciklizni és korcsolyázni meg gyakorlat nélkül egyáltalán nem is lehet. Miért gondoljuk, hogy a tudományokkal ez másként van? Felnőttként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindez csak a kisgyerekekre igaz – hiszen ők úgysem tudnak sokáig egy helyben ülni... De ez nem így van. A felsősök, középiskolások, sőt, a felnőttek is arra emlékeznek a legtartósabban, azt értik meg a legmélyebben, amit maguk is kipróbálnak. Egy olyan érettségi tételből biztosan jól fog vizsgázni valaki, amit előtte megvitatott a társaival, sőt, esetleg még „szerepekbe bújva” el is játszották.
A kompetencia alapú oktatásnak van még egy fontos eleme. Keveset ér a jól megtapasztalt, átgondolt, kipróbált tudás, ha azt nem tudom megmutatni, elmondani, felhasználni. Mi kell mindehhez? Mindenekelőtt az, hogy tudjam, mire vagyok képes. Jól fogalmazok, vagy zavarba jövök, ha beszélni kell? Ezzel szemben írásban remekül fejezem ki magam? Fontos, hogy jól tudjak kommunikálni: az üzenetem, a mondanivalóm eljusson ahhoz, akihez szeretném. Kell az is, hogy felismerjem a helyzeteket: hogy tudjak élni az elém kerülő lehetőségekkel. Talán ezek azok a kompetenciák, amelyekkel az iskolákban alig törődnek: pedig milyen fontosak! Mindenkinek van olyan ismerőse, aki a több diplomája ellenére nem talál munkát. Vagy aki a nagy tudása ellenére egy konfliktushelyzetben annyira zavarba jön, hogy azt sem tudja, hova kapjon, és így nem tudja megoldani a helyzeteket. Aztán hány olyan ismerősünk van, aki azért tud jól érvényesülni, mert ügyesen „eladja magát”? Vagy aki tudja, hogy az adott helyzetben mit kell elővenni, minek kell utánanézni, kihez kell fordulni, és ettől lesz sikeres?
Tartsuk szem előtt: a gyerekeinket nem pusztán az iskolai jó eredményeik teszik majd sikeressé. Menjünk be egy könyvesboltba: ha beletekintünk a „hogyan legyünk sikeresek” típusú könyvekbe, észrevehetjük, hogy sokan felnőttként szeretnék pótolni azoknak a kompetenciáknak a hiányát, amelyek sikeresekké tehetik őket. Miért nem kezdjük ezt el már a gyerekeknél? Adjunk a gyerekeinknek használható tudást! Tanítsuk meg őket az együttműködésre, a kommunikációra, a helyzetek felismerésére – és nagyobb eséllyel tudnak majd élni az életük során eléjük táruló lehetőségekkel, mint azok, akik mindezt felnőttként próbálják utólag megtanulni könyvekből. Erre figyelhetünk a családban is. Emellett nagyon fontos, hogy milyen iskolát választunk a gyerekeink számára, hiszen 12 éven át a napjaik majd egyharmadát fogják ott tölteni. Ott fognak olyan dolgokkal szembesülni, melyekkel csak a kortárs-csoportokban találkozhatnak. Mielőtt iskolát választunk, nézzünk utána, hogy mit és hogyan tanítanak ott! A kompetencia alapú oktatás, a használható tudás megszerzése, a szociális kompetenciák fejlesztése kisgyermek kortól – ezek lehetnek a gyermekünk későbbi sikerének az alapjai.