Elfogadjuk a gyereket olyannak, amilyen, mert ez az elfogadás segít változni, fejlődni és elérni a célokat.
A kezdetektől egyik célkitűzésünk a gyerekeket arra nevelni, hogy a másik ember felé empatikusan, a másikat értve, előítéletektől mentesen forduljanak. Ehhez meg kell tanulniuk a közöttük levő különbségek kezelését, elfogadását, és emellett képessé kell válni az azonosságok, a közös pontok megkeresésére. Azt gondoljuk, hogy ehhez elengedhetetlen, hogy a nálunk tanuló gyerekek önismerete magasszintű legyen, elfogadják magukat, tudjanak ezzel a tudással élni. Az önmagunk elfogadásához vezető egyik út pedig az, hogy megtapasztaljuk, mások elfogadnak bennünket.
Izgalmasak azok a helyzetek, amikor a tantárgyi kereteken kívül találkozunk egy, Magyarországon kisebbségben lévő kultúra képviselőjével például úgy, hogy új gyerek érkezik az osztályba. Sokféle nemzetiségű és vallású gyermekkel volt már tapasztalatunk. Ilyenkor megkérjük őket, meséljenek saját kultúrájukról. Tudjuk, hogy két magyar, hasonló kultúrközegből érező család között is nagy különbségek lehetnek. A beszélgetős foglakozásainkon a gyerekek sokat mesélnek erről, megosztják egymással családi szokásaikat. Néha a szülőket is vendégül látjuk az osztályokban, ilyenkor ők maguk mesélnek vagy vezetnek foglalkozást a gyerekeknek.
A nyitottságra nevelés folyamatát segítik az eltérő családi szokások megismerésén túl az évente változó kultúrköri projektek, ahol különböző kultúrákkal, más népek hagyományaival, ismerkednek a gyerekek. Tantárgyi szinten olyan kultúrákkal foglalkozunk, melyek a XXI. századi Magyarország és Európa gyökereinek tekinthetőek: a keresztény és pogány alapokra épülő magyar népszokások, a zsidó hagyományok, a bibliai történetek ismerete, a honfoglaláskori magyarok és az ókori görögök kultúrája. Minden egyes kultúrkör egy tanév leforgása alatt egy hagyományrendszert jár körül. Első évfolyamon a magyar népszokásokkal, jeles napokkal, másodikban a zsidó kultúrával, harmadikban a pogány magyar kultúrával, negyedik osztályban az ókori görög kultúrával foglalkozunk.
Ha a Rogers Iskola sajátosságairól kellene beszélni, mindenképpen az elsők között említenénk a kultúrkörök meglétét. Ez az a tantárgy vagy inkább létezési mód, ami nélkül iskolánkban az első négy év elképzelhetetlen lenne. Nem törekszünk valamiféle egységes módszer használatára, minden egyes kultúrkör az aktuális osztály számára épül fel, és azoknak az egyéniségéből táplálkozik, akik az osztályt tanítják. Az évek során összegyűlt sok száz oldalnyi írásos anyag sok segítséget jelent a pedagógusoknak, ugyanúgy, ahogy a tantervek, ám a legfontosabb az marad, hogy a megvalósítás osztályra szabott. Vannak azonban elengedhetetlen közös vonások, amelyek részben az iskola miliőjéből, részben pedig a tantárgy természetéből adódnak. Legfontosabb tényező az ünnepek szerepe. Közös iskolai életünk hagyományosan az év folyamán ünnepek köré szerveződik. Ezt alapozza meg az első osztályos kultúrkör, hiszen a magyar népi ünnepkör szerint halad. A későbbi években az egyes kultúrkörök az ünnepi időszakokat mindig saját szakralitásuk felől értelmezik. Legjobb példa erre a karácsony, amely a zsidó év számára természetesen chanukkaként jelenik meg, a görög évben ide helyezhető például a nagy eleusziszi ünnep, a pogányok pedig újtűz-szertartást tartanak ebben az időben. Az ünnepeket összefogja a közös karácsonyi érzés és mivel az ünnepek közös iskolai keretben zajlanak, arra is jó lehetőség nyílik, hogy az osztályok egymásnak bemutassák, egymással megoszthassák azt, amiben élnek abban a tanévben. Így a gyerekek kiléphetnek a "világ" elé azzal, amivel dolgoztak, a többiek pedig további vagy előzetes benyomásokat szerezhetnek arról, amiben korábban már maguk is benne voltak vagy a későbbiekben benne lesznek.
A kultúrkör elsődleges célja nem a tananyag közvetítése, hanem az élményszerzés elősegítése, ezen keresztül pedig a különböző kultúrák közös elemeinek gondolati összetalálkoztatása. Az élmények pedig lényegesen hosszabb távra rögzülnek, épülnek be a személyiségbe, mint a tanult ismeretek. Sokat merítünk ezekből a foglalkozásokból: a kultúrkörök különbözőségei a másság elfogadására, a hasonlóságok pedig az emberiség közös gondolataira, érzéseire tanítanak mindnyájunkat. Komplexitása segíti a másik fontos alapelvet: tevékenységen keresztül, összetett problémákon és megközelítésmódokon át tanul igazán az ember. A projekt során a gyerekek változatos módon dolgozzák fel az ismereteket: ételeket főznek, ruhát készítenek, történeteket olvasnak, zenét hallgatnak, használati tárgyakat készítenek, kutatnak, saját városállamot alapítanak, színházat, ünnepeket, olimpiát rendeznek és még sok más tevékenységet végeznek. A kultúrköri foglalkozásokon a diákjaink megtapasztalják, hogy minden kultúrkör a természet változásaira épül. Ősszel a nyáron megtermelt termények feletti örömünnep, télen a fény, a tűz és a meleg utáni vágy, tavasszal a hideg és a sötétség elűzése – minden nép így ünnepel. A jelképek is hasonlóak: a bőségtál, a gyertya, a maszkok, a zene, a tánc minden kultúrában megjelennek.
A kultúrkör szemléletét és komplexitását a felső tagozaton igyekszünk megőrizni úgy, hogy ahol lehet, ott a történelem foglalkozások témáihoz igyekszünk kapcsolódni a művészeti foglalkozásokkal. A kultúrkörön kívül egy tanév során többször foglalkozunk más kultúrákkal például a témanapokon, a szakkörökön vagy más tantárgyakhoz kapcsolódva.
