A beszélgetőkör az egyik legjelentősebb a speciális foglalkozásaink között. Mi a célunk vele és hogyan csináljuk?
Iskolánk legfontosabb jellemzője az elfogadó és nyitott légkör, annak érdekében, hogy a gyerekek érzelmileg biztonságos környezetben minden figyelmükkel a tanulás felé fordulhassanak. A beszélgetőkör fontos eszköz ahhoz, hogy ezt a bizalommal teli, nyitott légkört megteremtsük. A beszélgetőkör a színtere a folyamatos kapcsolattartásnak az osztályban, az egymásra figyelésnek, a véleménynyilvánításnak és problémamegoldásnak.
Már a nap indításakor megteremtjük magunk között a békés egymásra és a napi feladatokra való ráhangolódást. Ennek a ráhangolódásnak fontos fóruma a beszélgető kör, ahova a gyerekek reggel megérkeznek: párnára, szőnyegre ülve, körben, az egész csapat. Első nap az iskolában a beszélgető körben mutatkoznak be egymásnak a gyerekek, és ezentúl így kezdődik minden reggelünk négy éven át. Eleinte főleg arról beszélnek a gyerekek, hogy mi történt velük, milyen élményekkel érkeztek az iskolába. Később megtanulják kifejezni érzéseiket, vágyaikat is: beszélnek arról, hogy milyen érzésekkel jöttek, mit várnak a naptól, milyen terveik vannak. Ahogy telnek az iskolai napok, gyarapodnak a közös élmények, egyre többször kerül terítékre olyan esemény, amelyet a csoport együtt élt át. Főleg akkor, ha ott valami nehézség is történt. A pedagógus segíti a gyerekeket, hogy a konfliktusaikat a beszélgető körön megosszák egymással, és tanítja nekik, hogyan lehet közösen megoldást keresni. A beszélgető körön kezdődik el az osztályközösség szabályainak kialakítása is. Eleinte a pedagógus kezdeményezi ezt, később, ahogy a gyerekek megtanulják ezeket felismerni, ők is behozzák a megbeszélendőket a körbe.
A későbbiekben a beszélgető kör konfliktuskezelő fórummá is válik. Bármiféle nehézség történik az iskolában, azt először ebben a keretben beszélik meg a gyerekek, és a pedagógus segítségével együtt keresik a megoldásokat. Mivel a konfliktuskezelés során használjuk a Gordon által kidolgozott kommunikációs modellt, a gyerekek nagyon hamar elsajátítják azt. Többször tapasztaltuk, hogy már harmadik, negyedik osztályban a gyerekek önállóan használják a tőlünk látott megoldási módszereket, egymást segítve, mediálva. A beszélgető kör mint konfliktusmegoldó és megoldás kereső fórum hamar a gyerekek mindennapjainak részévé válik. Bármikor történhet olyan, amikor egy résztvevő azt mondja, hogy „üljünk be a körbe”. Ez azt jelenti, hogy egy rövid időre szakadjunk ki a zajló eseményekből, és nézzünk rá a történésekre, keressünk együtt megoldást egy problémás helyzetre.
A beszélgető kör nemcsak a szabályok kialakításáról szól, hanem komoly tanulási helyszín is. A beszélgetés során a gyerekek elsajátítják a kommunikáció nagyon fontos alapjait: a gondolatok érthető kifejezését és egymás értő meghallgatását. A kezdeti beszélgetésekben minden kisgyereknek másféle segítségre van szüksége. Van, aki szívesen és a sokat beszél: neki abban segít a pedagógus, hogy hogyan válassza ki a másokat is érdeklő témákat, illetve hogyan foglalja össze a sok mondandóját tömören és érthetően. Vannak azonban olyan gyerekek, aki nem szívesen szólalnak meg a közösségben. Nekik különösen fontos, hogy olyan légkört teremtsünk, amiben érzik, hogy rájuk is kíváncsiak vagyunk, és az ő véleményük is számít. Az a kommunikációs készség, amit a beszélgető körben fejlesztünk, a tantárgyi tanulásra erősen kihat. A gyerekek itt kezdik először tanulni a saját élményeik elmondásával a lényegre törő, érthető fogalmazást, ami később szaktárgyi szinten továbbfejleszthető. Az a figyelem, amit a beszélgető körön folyamatosan gyakorolnak a gyerekek, segíti őket a figyelmük tudatos irányításában egyéb más helyzetekben is. Az értő hallgatás fejlesztésének fontos szerepe van a tanórákon elhangzottak értő feldolgozásában.
A körben nemcsak a tanítónak, hanem a gyerektársaknak is fontos visszajelző szerepe van. Tanítjuk őket, hogyan reagáljanak, és hogyan mondjanak véleményt egymás mondandójáról. Ez a fajta társértékelés megjelenik a tanulási folyamatokban is, hiszen a foglalkozásokon a pedagógus értékelése mellett gyakran a gyerekek is értékelik egymás munkáját.
Amikor már nagyon jól ismerik egymást a gyerekek, egyre gyakrabban tartunk tematikus beszélgetéseket akár egy naphoz köthető aktuális témában, akár olyasmiben, ami akkor az adott csoportot érinti. A felső tagozaton is a tematikus beszélgetések adnak fórumot közös dolgaink egyeztetésére.
A pedagógusainknak közel harmincéves tapasztalata van a beszélgető körök vezetésében. Saját módszertani anyagot készítettünk a körben előkerülő helyzetek megoldására. Felnőtt szemmel a legnehezebb feladat annak az egyensúlynak a megtartása, ahogy a beszélgető kör vezetőjéből facilitátorrá válva átadjuk a vezetést bizonyos helyzetekben a gyerekeknek. Természetesen erre akkor kerülhet sor, ha a gyerekek már rendelkeznek az ehhez szükséges képességekkel.