Like

Kötöttség és szabadság aránya

Alternatív iskola az, ahol a gyerekeknek mindent szabad – még mindig sokan gondolják így. Pedig dehogy is! Nem szabad mindent, sőt. Másrészt sok mindent szabad, amit máshol nem.

Nem szabad bántani a másikat. Nem szabad akadályozni vagy elrontani más munkáját. Nem szabad zavarni a másikat. Persze, elvileg máshol sem szabad mindezt, de tapasztalatból tudjuk, hogy milyen kevés olyan iskola van, ahol erre figyelem jut. Ahol a felnőttek észreveszik, hogy egy gyerek bajban van. Ahol a gyerekek mernek segítséget kérni, mert nem az válasz, hogy ne árulkodj. Ahol a gyerekek önmaguk és mások munkáját megbecsülik, és tisztelettel figyelnek arra, ha valaki valamit meg tud csinálni.

Viszont valóban, sok mindent szabad, amit máshol nem. Szabad kimenni óráról. Hiszen vagy dolgozni megy ki a gyerek, vagy sürgős dolga van… Különben nem akarna kimenni. Miért is akarna, amikor bent fontos dolog történik? Szabad beszélni az órán. Hiszen együtt dolgozunk, igyekszünk nem akadályozni egymást, odafigyelünk egymásra, és gyakran a hozzászólások viszik előre a dolgokat. Szabad a tanáriba vagy az igazgatói irodába bemenni. Csak úgy simán, hiszen annyi mindent kell megbeszélni, egyeztetni a felnőttekkel.

Mindent szabad, ami másokat nem bánt. És minden szabad dolog mellé társul valami, amit nem szabad. Miközben szabad az órán beszélni, nem szabad a másikat zavarni. Milyen nehéz ezt megállni, észrevenni, ugye? Miközben szabad elmondani a gondunkat, bajunkat, nem szabad ezzel a másikat megbántani. Milyen nehéz sok mindent nem bántóan megfogalmazni, ugye? Miközben szabad sok eszközt önállóan használni, nem szabad azokat tönkretenni. Ez az odafigyelés nagy önfegyelmet kíván a gyerekektől. De ebben, ennek fejlesztésében segítjük őket. A célunk, hogy ezt a nehéz egyensúlyt megtanulják megtartani.

És mi van akkor, ha valami „nem szabad” történik? Akkor bajban vagyunk. És akkor arról beszélni kell. Úgy viselkedtél, hogy emiatt ebben vagy abban akadályoztál. Olyat tettél, amivel ezt vagy azt elrontottad. Olyat mondtál, amivel valakit megbántottál. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, közös dolgunk, hogy megoldjuk. A gyerekekkel közösen fogalmazzuk meg, hogy felmerült egy probléma, és közösen próbálunk olyan szabályokat hozni, ami segíthet abban, hogy legközelebb ne kerüljünk ilyen helyzetbe. És persze lesz olyan, aki áthágja a közösen hozott szabályainkat. Ennek akkor következménye van. Olyan következménye, ami segít rendbe tenni az elrontott helyzetet, és segíti a gyerekeket abban, hogy legközelebb be tudják tartani a szabályt.

Felnőttnek, gyereknek egyaránt felelőssége van abban, ahogy a közös életünk alakul. Figyelünk egymásra és vigyázunk egymásra. A hozzánk bekerülő gyerekeknek ez eleinte nehezen megy. Ha olyan helyről jönnek, ahol szorosan követték minden lépésüket, akkor még nehezebben megy. Mert itt nem figyeljük árgus szemekkel egymást, hanem megbízunk a másikban. Nálunk nem azért kell betartani a szabályokat, mert különben beírás kerül a nem létező ellenőrzőbe, hanem azért, mert különben nem fogjuk jól érezni magunkat. És mindenki tudja, hogy az senkinek sem jó.

Ezért vannak az iskolában alapszabályaink, amiket mi, pedagógusok megszabunk. Ezek az alapszabályok segítenek abban, hogy ne történjenek balesetek, és ezek fogalmazzák meg a kereteket. Ezen belül a z osztályok és az egyes gyerekek maguk alakítják az életteret olyanná, amilyennek szeretnék. Így történhet meg az, hogy bizonyos problémára van szabály az egyik osztályban, de nincs a másikban, vagy más szabály vonatkozik ugyanolyan helyzetre az egyik csoportban, és más a másikban. Ezért van az, hogy az egyik felnőttnél esetleg szabad olyat, amit a másiknál nem szabad. És a gyerekek ebben nagyon jól el tudnak igazodni. Ismerjük annyira egymást és ők ismernek annyira minket, hogy pontosan tudják, hogy mindenkinek máshol vannak a határai.

Az első iskolai napokban megismerkednek a gyerekek egymással és az iskolai környezettel, ezzel párhuzamosan találkoznak az első szabályokkal is. Ezután, ahogy elkezdődik a közös élet, felmerülnek nehézségek. Ezeket megfogalmazzuk vagy megfogalmaztatjuk a gyerekekkel. Azt tanítjuk nekik, hogy szóljon akinek problémája van. Megpróbáljuk együtt feltárni, hogy ki van olyan helyzetben, hogy megoldást nyújtson. Szabály akkor születik, ha az adott közösségben egy probléma felmerül. Ha viszont megjelenik a csoportban, akkor az érintett csoport maga hozza meg a saját szabályát.

Így születhet osztályszabály arra, hogy hogyan kell, lehet használni a taneszközöket; hogyan lehet elvenni, elkérni más tulajdonában lévő tárgyakat; hogyan lehet egy adott órán máshol lenni, vagy máshogy résztvenni, mint a megszokott; hogy órán lehet-e inni; lehet-e vagy hogyan lehet rajzolni a táblára; ki és hogyan tartja rendben a teázáshoz használt edényeket; ki és hogyan kezelheti a közös tárgyainkat.

Fociszabályok

Vannak olyan szabályozandó helyeztek, amelyben nem egy adott osztály, hanem valamilyen más csoport az érintett. Ilyen például a focizás a szünetben, amiben minden osztályból érintettek gyerekek. Év elején minden osztályban azok, akik szeretnének focizni (főleg ugye a fiúk, bár volt már nem egyszer, hogy lányok is beálltak focizni) összeírják, hogy a közös szünetek alatt hogyan, mennyi időben, melyik másik csoporttal használnák a focipályát. Az osztályokban megszületett kéréseket egy segítő tanár összegyűjti, és ezek alapján megalkot egy olyan rendszer, ami a leginkább megfelel mindenki kérésének. Ezután az osztályok képviselői összeülnek, és a tanár által hozott rendszert átbeszélik, ha szükségesnek érzik, átalakítják. Néhány nap alatt ki szokott derülni, hogy a kialakított rendszer hogyan működik. Ha a gyakorlatban konfliktusokat eredményez, akkor a képviselők újra összeülnek, és a tapasztalatok alapján megpróbálják módosítani a rendszert. Így alakulnak ki minden évben az aktuális fociszabályok.

A gyerekekkel történő szabályalkotásnak több hozadéka van. Az első és legfontosabb, hogy a gyerekekben tudatossá válik, hogy a szabályok hiánya milyen problémákat eredményez, és az adott szabály okát és szükségességét értik. A második fontos dolog, hogy emiatt a gyerekek maguk is képviselik a szabályok betartásának fontosságát. Érzik a szabályok betartásának felelősségét, ezért gyakran ők maguk figyelmeztetik és segítik szabályszegő társukat. Az iskolás korban egyre erősebb a kortáscsoprot hatása, ezért a gyerekek is szívesebben fogadják és komolyabban veszik, ha társuk figyelmezteti őket, mintha mi, felnőttek szólnánk minden esetben rájuk.

Ha valaki rendszeresen megszegi a szabályokat, akkor ennek az a következménye, hogy az adott szabályt meghozó csoporttal vagy a csoport képviselőivel szembesülnie kell. A szabályt hozó csoport megpróbálja megértetni, miért fontos az adott szabály, a szabályszegő meg elmondhatja, miért okoz neki nehézséget annak betartása. Ezután együtt keresnek megoldást arra, hogyan lehet mégis az adott szabályt betartani. Ha nem sikerül hatékony megoldást találni, akkor a probléma tovább kerül más megoldáskereső fórum elé. Először az adott osztályfőnökök és az osztály próbál segíteni a helyzetben, ha továbbra sem sikerül megoldást találni, bevonjuk az érintett gyerek szüleit is. Ezután a tantesület néhány tagját, végső esetben a teljes pedagógus műhelyt kérjük meg arra, hogy beszéljenek a szabályszegő gyerekkel, és őt meghallgatva próbáljanak a megoldáskeresésben segíteni. Fegyelmi kérdésekben végső fórumunk a Vének Tanácsa, ahol választott pedagógusok és gyerekek képviselik a teljes intézményt, és próbálnak a gyereknek segítséget adni ahhoz, hogy ne kerüljön máskor bajba. Nagyon fontos, hogy ezek a fórumok nem fegyelmező szerepet töltenek be, hanem minden esetben segítő fórumok, melyeknek célja az, hogy a gyermeket segítsék a megoldáskeresésben.

A közös szabályalkotás folyamata és a szabályszegések kezelésére használt módszereink segítenek minket abban, hogy hatékony megoldásokat találjunk a magatartási - és fegyelmezési problémákra, valamint hogy biztonságos, nyugodt tanulási környezetet alakítsunk ki és tartsunk meg a diákjaink számára.

Egyszóval vannak szabályok a Rogers Iskolában. Közös érdekünk és felelősségünk, hogy betartsuk őket. Hiszünk benne, hogy a gyerekek is tudnak felelősséget vállalni a saját dolgaikban.