Like

Mikor menjen a gyermekem iskolába?

Honnan tudja a szülő, hogy a gyermeke iskolaérett? Megkértük iskolánk gyógypedagógusát és óvódapedagógusunkat, hogy gyűjtsék össze a legfontosabb szempontokat.

Iskolánk gyógypedagógusa, Stefanov Katalin és Takács Ágnes óvódapedagógusunk összegyűjtötték azokat a szempontokat, amelyeket tudatosan megfigyelve saját gyermekünknél, közelebb juthatunk a válaszhoz.

Stefanov Katalin gyógypedagógus és logopédus tanácsai

Nem az életkor, hanem az érettség a legfontosabb. Az érettség ebben az értelmezésben pedig igen összetett jelentéssel bír, - fizikai-szellemi-érzemi-szociális fejlettséget takar. Kiemelni belőle bármelyik tényezőt, és jelentőségét tekintve előbbre helyezni a másiknál nem tartom célszerűnek, mert mindegyiknek nagyon fontos szerepe van, s ami a legfontosabb, hogy együtt kellene ezeknek a tényezőknek harmóniában, a megfelelő színvonalon, az adott gyermekre vonatkozóan meglenniük.

A kérdéshez szorosan kapcsolódva az a gondolat sem elhanyagolható, miszerint alapvetően ugyanolyan káros korán, éretlenül iskolába menni, mint éretten, készen állva a „világ” megismerésére, esetleg a gyermek ilyen irányú igényeit kevésbé kiszolgálni tudó óvodai környezetben maradni. Amikor iskolaérettségről beszélünk, nem valamilyen egységes, minden gyermekre egyformán érvényes, egyformán igaz, ugyanolyan „alkalmasságot” keresünk, hiszen ebben a korban lényeges eltérések vannak a gyerekek között. Helyesebb inkább az iskolaérettség kritériumairól beszélni, azokról az egyébként ebben az időszakban ( 6. életév) az „átlagos”, egészséges gyermekek esetében várhatóan megjelenő minimum színvonalú értelmi, érzelmi, szociális képességekről, melyek ahhoz kellenek, hogy súlyos kudarcok nélküli legyen az iskolakezdés, s egyáltalán az iskolai pályafutás.

Az iskolaérettség kritériumai

A szülők számára gyermeküknek viselkedése, kapcsolata a közvetlen környezettel, a mindennapok eseményei a legkézenfekvőbb megfigyelési szempontok. A „lélekben” is iskolára kész gyermek várja az iskolát, készül rá, ez már lehet, hogy a játékaiban is megjelenik. A nagycsoportban egyre több önálló feladattal lehet megbízni. Fokozatosan kialakul a szabálytudata, fegyelmezettebb, már nem akar (mindig) mindent azonnal, rögtön, fokozatosan képes várni és kivárni. Ezzel párhuzamosan nő a figyelem terjedelme, kialakul az „odairányultság” valami felé, nő az akaraterő. A játék tevékenység mellett egyre mélyebb érdeklődés, kíváncsiság alakul ki a világ dolgai iránt, a „megismerés”iránt. Céltudatosabban választja meg tevékenységeit, s kitartóbban, hosszabb ideig képes egy-egy dologgal foglalkozni. Nagyon fontos, hogy helye van a közösségben, valóban tagja az óvodai csoportjának, beilleszkedett, kapcsolatot tud és akar kiépíteni a társaival és a felnőttekkel is,- mert már tud igazodni a szabályokhoz, s/vagy megtanult bizonyos mértékig kompromisszumokat kötni. Mivel már nemcsak és nem elsődlegesen az érzelmek irányítják a mindennapokat, az energia (motiváció) már egy másik színtéren is hajtóerő (tanulás, megismerés, tudásvágy..) tud majd lenni. Mindezek az alapjai annak, hogy az ismeretek, információk ( tanulás, iskola) egyáltalán „eljuthassanak” (figyelem-fegyelem-észlelés, gyors kifáradás…) egy gyerekhez. Hiába az „okosság” (értelmi képességek), ha a fentiek hiánya miatt elveszik az energia, az odafigyelés, az érdeklődés.

A pszichés szociális érettség kiemelten fontos

Ha ki kell emelnem egyet a tényezők közül, a pszichés-szociális érettséget (összetett érzelmi-akarati-motivációs bázis) nevezem meg. Ugyanis, ha éretlen a feladattudat, a feladattartás, a munkaérettség, ha az iskolában kevésbé képes egy gyerek alkalmazkodni, együttműködni a környezetével, kevésbé képes „bánni” az érzelmeivel, akkor pl. az egyébként jó képességei (értelmi képességek az érettség egy másik fontos tényezője) is csak kevésbé vagy nem tudnak megnyilvánulni, háttérbe szorulhatnak. Bármennyire "okos" egy gyerek, ha a pszichés-szociális (összetett érzelmi-akarati-motivációs bázis) érettsége nem megfelelô kudarcként élheti meg az iskolakezdést. Súlyosabb esetben beilleszkedési, magatartási probléma alakulhat ki, ami beláthatatlan következmények elindítója lehet („iskolai pályafutás”). Az sem elhanyagolható, hogy amíg a tanulási nehézségek kezeléséhez egyre több módszer áll rendelkezésünkre, tapasztalatom szerint a beilleszkedési nehézségek kezeléséhez mintha lényegesen szűkebb eszköztárral rendelkezne a közvetlen környezet, a szülők, a pedagógusok, ami csak súlyosbíthatja az ilyen esetekben amúgy sem egyszerű helyzetet.

A kognitív képességek szerepe

Természetesen a kognitív, megismerő képességek is rendkívül fontosak. Az észlelés – figyelem –képzelet – emlékezet – gondolkodás – beszéd , nyelvi képességeknek bizonyos szintű érettsége nélkül elképzelhetetlen bármilyen tanulási folyamat. Az iskolaérett gyermek képes tartósan (10-15 perc) egy dologra figyelni. Nem okoz problémát megtanulni és megjegyezni hosszabb távon az óvodás rövid verseket, mondókákat, kiszámolókat. Lehet, hogy nem a legszebben rajzolni tudó gyerek, de szívesen vesz részt vagy nem hárítja feltűnően a rajzolós, színezős, papír-ceruza feladatokat. Beszéde már tiszta, vagy egyértelműen fokozatosan javuló, tisztuló tendenciát mutat. Nem merül fel vele kapcsolatban beszédhallási-beszédmegértési probléma, az óvodában a feladathelyzetekkel együttjáró egyszerű utasítások, instrukciók megértése egyértelmű. Van rálátása a számosságra, tájékozódik a tízes számkörön belül (számlál, ismeri a számok neveit), ismeri az alapvető prenumerikus fogalmakat, mint a több-kevesebb, nagyobb-kisebb. Amennyiben bármilyen kétely merül fel, a szülők, vagy az óvónők bizonytalanok abban, hogy iskolaérett-e a gyermek, érdemes ebben tapasztalt szakemberek véleményét kikérni, pl. a lakóhely szerint illetékes nevelési tanácsadók szakemberei segíteni tudnak a gyermek számára legjobb döntés meghozatalában.

Az iskolaérettség legfontosabb kritériumai:

  1. fizikai alkalmasság: testmagasság, testsúly (alakváltozás); jól funkcionáló mozgásszervek, látás, hallás, beszédszervek; jó fizikai erőnlét; megfelelő izomzat (iskolatáska, egyhelyben ülés); megfelelő nagymozgások; megfelelő izomtónus; finommotorika (a kézcsontok mozgásának differenciáltsága összerendezettsége, a grafomotorika megfelelő érettsége szükséges az írástanuláshoz); egyértelmû jobb vagy balkezesség.
  2. pszichés alkalmasság: érdeklődés, kíváncsiság (az iskola, a tanulás, a „megismerés” iránt); megfelelő feladattudat, kitartás, monotónia tűrés és a késleltetés képessége (tudja szabályozni az érzelmeit, vágyait késleltetni, el tudja fogadni mások véleményét, képes együttműködni mások által fontos tevékenységekben is); kézzel fogható önállóság (a rábízott feladatokat elvégzi, tevékenységeit nem hagyja félbe); megfelelő „illeszkedés, igazodás” (beilleszkedett a csoportba, megvan a „saját” helye a közösségben, kortársaival kapcsolatban van) a felnőttekkel is tud kapcsolatot építeni, elfogadja azok irányítását
  3. kognitív területek: megfelelő szintű észlelési funkciók (vizuális, auditív kiemelten); megfelelő akaratlagos figyelem (tartósan 10-15 percig képes figyelni); megfelelő verbális, auditív és vizuális emlékezet (versek,mondókák, rövid meséket megjegyez, szavakat, mondatokat visszaismétel, alak-forma-nagyság); megfelelő gondolkodási funkciók (egyszerű ok-okozati viszonyok, összefüggések, következtetések, analógiák); megfelelő szintű beszédállapot (szókincs, szóbeli kifejezés, megérti a környezete kéréseit, tiszta/tisztuló artikuláció); 5-6-os számkörben biztosabb, kiterjedtebb számfogalmi ismeretei vannak, egyszerű műveleti, relációs szinten is van/ lehet már tudása; a 10-es számkörben tájékozódik, eligazodik, az alapvető prenumerikus fogalmakat ismeri.

Takács Ágnes óvódapedagógus, tanító szempontjai

Az iskolakezdés minden kisgyermek és család életében nagy lépés. De a szülő honnan tudja, hogy a gyermeke iskolaérett? Segítségképpen összegyűjtöttem szempontokat, amelyeket tudatosan megfigyelve saját gyermekünknél, közelebb juthatunk a válaszhoz. Ahhoz, hogy egy kisgyerek kudarc mentesen kezdje meg az életét az iskolában, sokoldalú fejlettségre, azaz iskolaérettségre van szüksége. Sajnos nem elég , ha ezek egyike vagy másika már jól fejlett, akkor teszünk jót a gyermekünknek, ha kivárjuk, hogy az érési folyamatai elérjenek oda, hogy könnyedén, játszva, erőlködés nélkül kezdje meg az iskolai életét.

Mire érdemes figyelni? Az óvónők is ezeket figyelik meg:

Mi jellemző a kisgyerek viselkedésére?

  • Állandóan mozgásban van? Mennyi ideig tud nyugalomban maradni?
  • Ha belelendült valamibe könnyen vagy nehezen szakítja félbe, hogyan vált tevékenységet? Reagál-e rá, ha megszólítják? Könnyen elterelhető-e a figyelme?
  • Követi-e a szülő vagy a pedagógus kéréseit? Megérti a feladatokat vagy tanácstalan?
  • Tud várni bizonyos helyzetekben?
  • A viselkedése nyugodt, kiegyensúlyozott? Heves érzelmi kitörései vannak? Agresszív? Dacos? Félénk? Sírós? Feltűnően csendes? Szorongó?

Milyen a mozgása?

  • Összerendezett? Bizonytalan? Változó? Gyors? Esetleg lassú? Mennyire tudja koordinálni a mozgását?
  • Ezeket a tevékenységeket örömből végzi?
  • Milyen az egyensúlyérzéke?
  • Tájékozódik e térben?
  • Követi e az utasított irányt?
  • A tárgyakat megfogja? Néha mellényúl? Kiejti?
  • Milyen a ceruzafogása? Biztos? Bizonytalan? Változó? Rajzolása érthető? Kusza?

Milyen a figyelme, emlékezete, beszéde? Milyenek a társas kapcsolatai?

  • Felnőttekkel, gyerekekkel kezdeményező? Elfogadó? Passzív? Elutasító?
  • Helyzetekben törekszik a vezető szerepre? Egyenrangúságra törekszik? Alárendelődik másoknak?
  • Képes másokhoz alkalmazkodni? Elfogadja az irányítást?
  • Hogyan viseli a kudarcos helyzeteket?
  • Szeret tanulni? Változó? Közömbös?

Nem kevés kérdést zúdítottam most ide. A jó hír az, hogy egy egészséges kisgyerek anélkül, hogy mi siettetnénk, önmaga eléri azt a fejlettséget, ami az iskolakezdéshez kell. A különbség abban van, hogy van akinél ez az érési folyamat gyorsabb, és van akinél több idő kell, hogy mindezekben biztosabb legyen. Mi szülők, pedagógusok pedig abban tudunk segíteni, ha támogatóan, segítően kivárjuk, amíg a csemeténk valóban iskolaérett lesz.....mert az lesz.