Kriszta, annak az osztálynak leszel az elsős tanítója, akik a Rogers Iskola 30. tanévét fogják elkezdeni. 30 év hosszú idő még egy iskola életében is, sok minden változott körülöttünk és az iskolában is az évek során. A küldetésünk viszont a kezdetektől ugyanaz maradt: olyan fiatalokat akarunk nevelni, akik biztos alapkészségekre épített, megalapozott tudás birtokában, magas szintű szociális kompetenciával, másokkal együttműködve érvényesülnek az életben. Mit gondolsz mennyire időszerű ez a cél ma, az alfa generáció korában?

11 éve tanítok a Rogers Iskolában, elég hosszú ideje, bár nem a kezdetektől. Az 1991-ben megfogalmazott küldetéssel teljesen azonosulni tudok, és úgy gondolom, hogy ez ma talán még időszerűbb, mint akkor. Ezek a gyerekek 2027-ben fognak elballagni tőlünk, senki sem tudja, mit tartogat a jövő, és akkor mi számít majd sikernek. Azt viszont már az elmúlt 29 rogerses év bebizonyította, hogy az együttműködési készség, a kritikai gondolkodás, a kreativitás és a világ dolgai iránti nyitottság olyan tulajdonságok, amelyek eddig is segítettek a rogerses diákoknak megküzdeni az élet kihívásaival.

Mivel foglalkoztál mielőtt az iskolánkba jöttél tanítani?

Viszonylag korán, már az általános iskolában megfogalmazódott bennem, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Egy pedagógiai szakközépiskolába jelentkeztem, ahol fő tantárgy volt a magyar és a matematika mellett a pedagógia és a pszichológia. Rengeteg helyen megfordultunk a kötelező gyakorlataink alatt, így könnyen megtaláltam azt a korosztályt, akikkel a későbbiekben foglalkozni szeretnék. A zene és az éneklés mindig is nagyon közel állt hozzám. Ebben az iskolában egy fantasztikus embertől tanulhattam az éneklést és a zeneelméletet, a hangszeres tanulásról nem is beszélve. Innen egyenes út vezetett a Budapesti Tanítóképző Főiskolára.

Amikor dolgozni kezdtem, rövid idő alatt megtapasztaltam, hogy a gyerekeknek mennyire különbözőek a képességeik. Fontossá vált számomra, hogy mindenkinek azt a tanulási módot és eszközt adjam, amivel jól boldogul. Ekkor szereztem gyógypedagógus képesítést a Kaposvári Egyetemen. A Rogersben aztán megtapasztaltam, hogy a tanulás és a tudás forrása nem csak a pedagógus lehet. Itt rengeteget tanultam a gyerekektől, sőt a visszajelzéseik is rendkívül építően hatnak rám.

Akkor van összehasonlítási alapod. Miben más a Rogers? Mit csinálunk máshogy?

Úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb különbség, hogy itt a Rogersben nem a tanításon, hanem a tanuláson van a hangsúly. Hisszük, hogy minden gyerek kíváncsinak születik és meg tudja tanulni azt, amit igazán szeretne. Nincs is másra szükség, csak izgalmas kihívásokra, jó kérdésekre, biztonságra, támogatásra és lehetőségekre. Nekünk, tanároknak a feladatunk mindezek biztosítása.

A másik alapvető különbség, hogy a Rogers Iskolában nemcsak tényeket oktatunk, hanem a tananyag elsajátítása mellett nagy hangsúlyt helyezünk a gyerekek személyiségének kiteljesedésére. Megtanítjuk őket a kritikai gondolkodásra, különböző tanulási módszereket adunk a gyerekek kezébe, életben tartjuk és továbbfejlesztjük a kreativitásukat, a vállalkozó szellemüket. A szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztésére ugyanakkora hangsúlyt helyezünk, mint a tantárgyi tanulásra, ezek fejlesztése átszövi az iskolai élet minden területét, és külön foglalkozás keretében célzottan is zajlik. Olyan szociális készségeket fejlesztünk például, mint az együttműködést segítő kommunikáció, a konfliktusok kezelése, az önismeret.

Egyik reggel beültem hozzátok a beszélgetőkörre, hogy megkérdezzem a gyerekeket, mit üzennek a leendő első osztályosoknak, akiknek majd a tanító nénije leszel. Ezt mondták:

“Azt szeretem Krisztában, hogy szépen énekel. Sokat szoktunk énekelni, játszani. Jó zenéket hoz az osztálynak. Legutóbb egy olyan dalt tanultunk meg, amit dobokkal kísértünk. Először csak egy versszakot terveztünk, aztán annyira belejöttünk, hogy megtanultuk mind a hármat.“

“Ne féljetek, ebben a suliban minden tanár kedves, mindenkitől lehet kérdezni. Kriszta is nagyon jó fej, bármit meg lehet vele beszélni. Órán jól tud minket fegyelmezni, de szünetekben vicces, és jól lehet vele beszélgetni. Ha tanulunk és valaki valamit nem ért, akkor mindig segít. Jól tanítja a magyart, a nyelvtant is szeretjük, mert mókásan, játékosan tanít.“

“Készüljetek fel, hogy tanulni fogunk és mókás lesz, jól fogjátok magatokat érezni.“

“Élvezzétek az iskolai táborokat, és ne féljetek éjszaka a táborban! Legutóbb egy jurta táborban voltunk, ahol sok állat volt, de pókok szerencsére nem voltak, és nem volt vaksötét éjszaka, mert világított a hold. Nagyon jó volt, talán a legjobb tábor eddig.”

“Legyenek jó gyerekek és viselkedjenek! Jó lesz az iskola, szeretni fogják. Sok új dolgot tanulunk, de játékosan, ezért nem túl fárasztó.”

“Ha csapatban fognak dolgozni órán, akkor segítsenek egymásnak!”

Az osztályodba járó gyerekeket hallgatva úgy éreztem, hogy sikerült egy olyan közeget kialakítani, ahol a gyerekek biztonságban érzik magukat. Miért fontos ez?

A bizalom a másik emberben Carl Rogers egyik alapvető tézise. Ezt mi úgy adaptáljuk az általános iskolai helyzetre, hogy egy érzelmileg biztonságos környezetet teremtünk, mert az a tapasztalatunk, hogy ebben lehet a leggyorsabban tanulni. Fontos, hogy a gyerekek ne féljenek kockázatot vállalni, hibázni és a hibáikból legyenek képesek lehetőleg még tanulni is. Célunk az, hogy a gyerekek ismerjék fel saját lehetőségeiket és találjanak rá saját útjaikra. Ez nekem, pedagógusnak azt jelenti, hogy meg kell teremtsem a tapasztalatszerzésre, a kísérletezésre a módokat, és egy olyan légkört kell teremtsek az osztályban, ahol az egyéni fejlődés és a társaikhoz való kapcsolódás lehetősége egyaránt adott.

Ez jól hangzik, de azt is tudjuk, hogy Magyarországon sokak számára a porosz oktatási rendszer az egyetlen saját bőrükön is tapasztalt példa. Hogyan tudnak a Rogersben a tanárok ettől merőben eltérő módon dolgozni?

Igen ez egy lényegi kérdés. Sokat beszélünk arról, hogy miben mások a mai gyerekek és milyen a megváltozott környezet, de a tanárokat sem szabad kihagyni a számításból. Nálunk a Rogersben nagyon szoros az együttműködés a tanárok között, a pedagógusok segítik egymást az oktatásban. Egy jó példa erre, hogy az alsó osztályokban az osztályfőnök szerepét két tanító egyszerre tölti be. A döntésekben, tervezésben, a mindennapok megvalósításában egyenrangú két pedagógus, egymással szoros munkakapcsolatban áll. Az osztályfőnökpároknak, vannak közösen tartott órái az osztályban, ilyen például a kultúrköri óra, a csoportjáték, a hétzáró. Hetente többször ülünk le és beszéljük át a teendőket, az osztályban történt eseményeket, megtervezzük az osztályszintű programokat, végiggondoljuk az egyéni segítségadás lehetőségeit. Nagyon hasznosnak tartom és szeretem a két osztályfőnökös modellt, mert nem egyetlen tanár feladata a tanítás-tanulás, hanem közös tevékenység, ezért sokkal hatékonyabb a pedagógusi munka és az ismeretbővítés.

Minden kisgyerek életében nagy változás, amikor iskolába megy. Hogyan fogod jövő szeptemberben az elsősöknek megkönnyíteni ezt a váltást?

Valóban nagy váltás a gyerekek életében, amikor az óvoda után elkezdik az iskolát. Azoknak a gyerekeknek okoz ez a váltás kisebb nehézséget, akik valóban iskolaéretten érkeznek az iskolába. Ez ránk is igaz, miközben szerencsére a mi iskolánkban nem kell rohanni, az első két hónap szólhat az iskolás lét megismeréséről, megtanulásáról. Szeretnénk sok játékot, mesét bevinni az osztályba, és ezeken keresztül fokozatosan segíteni a gyerekeket abban, hogy igazi iskolássá váljanak.

Végül, de nem utolsósorban, mi az, amit legjobban szeretsz a Rogersben?

Szeretem, hogy mindig fontosabb lehet a gyerek, vagy egy adott csoport, mint a tananyag, hogy a gyerekek igényei, kívánságai, aktuális érdeklődési körei vezethetik a tanulási folyamatot, hogy lehetőség van nyitott felnőtté nevelni a hozzánk járó gyerekeket. Élvezem a csoporttal és a tanító párommal az alkotó munka minden percét, minden kihívásnak és feladatnak állok elébe.

Interjú időpontja: 2018. november 10.